Miraculous Mandarin - Online Chinese Lessons
  • Home
  • Magyar
    • Magamról
    • Árak
    • Blog
    • Kapcsolat
  • English
    • About me
    • Pricing
    • Blog
    • Contact

Miért hiszek a CI (comprehensible input) módszerben: Angoltanulásom története

2/9/2019

0 Comments

 
Általános iskolás koromban elkezdtem spanyolul tanulni, mert érdekelt, de hamar kikoptam belőle, mert nehéznek találtam az órákat. Gimnáziumban németet tanultam (szerettem, de már egy szóra nem emlékszem), és franciát (megbuktam belőle). A rendszerváltás előtti utolsó években még részese voltam a kötelező oroszóráknak is, és bár csak két évig kellett tanulnom, az órák annyira borzasztóak voltak, hogy az évzáró után rituálisan elégettem a tankönyvet. A nyelvtanulás a legkevésbé sem vonzott.

Ugyanakkor ezekben az években kezdtem el angol nyelvű számokat hallgatni nagy mennyiségben. Néha, ha nagyon elkapott a kíváncsiság, megnéztem egy-két szót a szótárban (amelyek alapján gyakran tökéletesen félreértettem az egész dolgot), de többnyire teljesen jól elvoltam azzal, hogy csak énekelgettem - részben halandzsául - anélkül hogy igazán értettem volna a szöveget. Néhány szó így is megragadt azért. Aztán egy napon megláttam a kedvenc könyvemet eredeti angol kiadásban, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek hogy megvegyem. És mivel magyarul már rongyosra olvastam, így az angol változatot kézbevéve simán követni tudtam a történetet, a számottevő nyelvi hiányosságok ellenére is. Ez végül annyira jó mókának bizonyult, hogy elkezdtem egyszerű könyveket olvasni angolul, ami gyakran csak sokadik nekifutásra sikerült. Eszembe sem jutott, hogy ezt az egészet tanulásnak fogjam fel. Hagyományos értelemben vett nyelvórákra csak nagyjából fél évig jártam, hogy felkészüljek a diplomához szükséges nyelvvizsgára. A vizsgán könnyedén átmentem.

Évekkel később, Tajvanon találkoztam először anyanyelvi angol beszélőkkel. Összebarátkoztm néhány zenésszel, és gyakran velük tartottam a folyóparti törzshelyükre próbálni. Csak ültem ott, hallgattam a zenét, és a beszélgetést, és néha velük énekeltem. Eleinte borzasztó keveset értettem abból amit mondtak, gyorsan beszéltek, mindenféle szlenget használtak, és sem a vicceket, sem az utalásokat nem tudtam követni. Úgyhogy csak csöndben üldögéltem ott, hetekig, hónapokig, mielőtt igazán tudtunk volna beszélgetni. De egyszer csak elkezdtem beszélni velük, és lassacskán a rengeteg mondat a számtalanszor meghallgatott dalokból elkezdett összeállni a fejemben, mint nyelvtani érzék. Vicces módon a nyelvtudásom az anyaynelvű beszélőkére hasonlított annyiban, hogy "éreztem", hogy egy mondat helyes-e vagy sem, bár meg nem tudtam volna mondani miért nem helyes, vagy hogyan lehetne kijavítani. És a szavak valahogy megtalálták a helyüket a mondataimban, így míg egyes szavakon gondolkodnom kellett, a szórenden szinte soha. Ha valamit rosszul mondtam, rögtön éreztem, hogy ez így nem volt jó, akkor is, ha nem tudtam, hogyan lett volna jobb.

Most gyakran elfelejtem hogy az angol nem az anyanyelvem (az akcentusom miatt azért mindig akad, aki emlékeztet). Ugyanolyan gyorsan olvasok angolul mint magyarul, hivatalos levelezést tudok bonyolítani, és megértem a finomabb humort is, sőt néha sikerül kreálnom is. Angolul beszélek otthon és a munkahelyemen is - az első idegen nyelvemet használom, hogy tanítsam a másodikat.

Amit ebből leszűrtem, az az hogy a hagyományos nyelvtanítás nem feltétlenül a leghatékonyabb, és csak a tanulók kis részénél vezet valódi nyelvtudáshoz. Hasznosabbnak tűnik az agynak arra a természetes képességére építeni, hogy az összrakja a nyelvi kirakós darabjait a nyelvtani szabályok magyarázása nélkül is. Az agyunk erre van beprogramozva, csak annyit kell tennünk, hogy ellátjuk megfelelő mennyiségű és minőségű anyaggal - és ez a Comprehensive Input módszer lényege - és ha ezt biztosítjuk, akkor a tanulás gyakorlatilag magától "megtörténik" természetes módon, erőfeszítés nélkül.
0 Comments

Mi az a TPRS és mire jó?

1/21/2019

0 Comments

 
​Már több, mint egy éve foglalkozom a TPRS módszerrel, könyveket olvasok, workshopokra járok, és úgy érzem itt az ideje hogy a gyakorlatban is kipróbáljam ezt a radikálisan új tanítási módszert. De mi is ez?

Akár úgy is kezdhetném, hogy gondold végig, mi az ami a "nyelvoktatás" szó kapcsán beugrik: tankönyvek, szótárak, nyelvtani szabályt magyarázó tanár, mondatokat ismételgető tanulók, házi feladat. Jó, akkor most mindezt felejtsd el! A TPRS módszerrel ezekre nincs szükségünk.

A módszer kiindulási pontja Dr Stephen Krashen elmélete, ami a tudatos tanulást elválasztja a szinte észrevétlenül történő "elsajátítás"-tól. Az előbbi az, amit a tantermekben látunk, a tanár magyaráz, a tanulók próbálják megjegyezni az elhangzottakat. Az utóbbi pedig az, ahogy az anyanyelvünket sajátítjuk el. Tegye fel a kezét, akinek a szülei egyszer is elmagyarázták a tárgyas ragozást! Senki? Mégis megy, ugye? Szószedetet sem magoltunk, mégis egész sok minden "ránk ragadt" - és pontosan ez a "ráragadás" az, amit a TPRS megcéloz. A tanárnak két fő feladata van: a tanulók számára érthető dolgokat mondani a "célnyelven", illetve renegeteget ismételni, mindezt minél élvezetesebben, mert már a kutatók is rájöttek arra, amit nagyjából mindenki sejtett, hogy stresszmentes környezetben sokkal könnyebben tanulunk. Épp ezért a TPRS rendszerében nem elvárás hogy a tanulók azonnal elkezdjenek "produkálni", vagyis beszélni. A lényeg a bemenő érthető információ mennyisége, és a tanuló majd magától megszólal, ha késznek érzi magát. Ami egyébként hamar megtörténik, mivel az órák érdekesek, interaktívak, a beszélgetés a tanulókról szól, ők építik fel a történeteket, a fókusz a tartalmon van, a nyelvhasználat csak úgy "történik" közben.

A módszer megdöbbentően eredményesnek bizonyult, teljesen kezdő tanulók néhány hónap tanulás után folyékonyan mesélnek el egyszerű történeteket kínaiul, ami a tradícionális tanítási módszer mellett szinte elképzelhetetlen. 

Nem vagyok elvakult fanatikus, és nem mondom azt, hogy a TPRS csodaszer és mindenkinek ezt kéne csinálnia. Módszeres, szabály-orientált nyelvtanulók, akiknek segít a tankönyv leckéinek strukturáltsága, akinek előbb meg kell értenie a "miért"-et hogy nekilássanak a "hogyan"-nak, nekik valószínűleg nem ez lesz a kedvence. De azoknak, akik szeretik a játékosságot, a kötetlenebb beszélgetést, vagy szimplán csak úgy érzik, hogy a hagyományos módszerrel nem haladnak, sőt, akiknek megmondták, hogy "nincs jó nyelvérzékük", nekik bizony könnyen lehet, hogy a TPRS egy új világ kapuját nyitja meg. Magyarországon angol tanfolyamokon már elérhető a TPRS néhány helyen, kínai tanításról a mai napig nem hallottam. Itt az ideje pótolni ezt a hiányosságot!

Angolul tudók ide kattintva láthatnak egy videót Terry Waltz-tól, a kínai TPRS kiemelkedő tanárától arról, hogy mi is ez és hogy működik.

A következő postban mesélek majd arról, hogy hogyan is alakult ki a módszer, és hol tart most.

Ha kíváncsivá tett ez a kis ismertető, ha kipróbálnád a módszert, írj és megbeszélünk egy időpontot a skype konzultációhoz. Minden kérdést szívesen várok!
0 Comments

Honnan ered a TPRS?

1/21/2019

0 Comments

 
​A TPRS egyik sajátossága, hogy számos korábbi "új módszer"-rel ellentétben nem pusztán nyelvészeti elméleteken alapul, hanem hús-vér, minden nap az osztályteremben dolgozó tanárok által kifejleszett módszer, aminek minden darabja kiállta a legszigorúbb gyakorlati tesztet - a valódi tanítást. Illetve nem kellene múltidőben fogalmaznom, mivel a TPRS nem "kész" módszer, a mai napig folyamatosan alakul, fejlődik, a tanárok folyamatosan megosztják egymással legfrissebb tapasztalataikat, új ötletekkel jönnek elő és tovább csiszolják a régieket. De honnan is indult ez az egész?

A hetvenes években James Asher pszichológiaprofesszor kifejlesztette a TPR-t (Total Physical Response). A módszer lényege, hogy a diákok nem passzívan ülve hallgatják a tanárt, hanem interaktív módon, mozdulatok segítségével jegyzik meg az új szavakat. Ez többnyire azt jelenti, hogy a tanár utasításokat ad a célnyelven, amit a tanulók végrehajtanak. A módszer a kisgyerekek nyelvtanulási folyamatát megfigyelve jött létre, miután Asher felfigyelt a mozdulatok tanulást segítő hatására. Ez a technika egyrészt azért hatékony, mert a mozdulatokon keresztül az izommemóriát veszi használatba (ami gyakran hosszabb távú, mint a verbális, gondoljunk csak a biciklizésre), másrészt pedig a közvetlen tevékenységek gyakran teljesen szükségtelenné teszik a fordítást, vagyis a tanuló fejében az új szó nem az anyanyelvű szóhoz, hanem a konkrét cselekvéshez kapcsolódik (pl leülni, felállni), megkönnyítve a gyors és természetes nyelvhasználatot. Nem véletlen, hogy a TPR igen népszerűvé vált.

Azonban mint minden módszernek, a TPR-nek is megvannak a korlátai. Egyrészt nem mindent lehet egyértelmű mozdulatokkal, gesztusokkal kifejezni, másrészt pedig nem minden tanulót köt le hosszútávon a fel-le "ugrálás". Minden TPR-t használó tanár előbb-utóbb beleütközött ebbe a falba, akkor is ha a kezdeti időkben fantasztikus eredményeket hozott a módszer.

Ezen tanárok egyike volt Blaine Ray, aki a kilencvenes években kifejlesztette a TPRS első változatát. Az ő ötlete az volt, hogy a megtanult szavakat/tevékenységeket történetekké formálta, amit a diákok "előadtak", illetve beszéltek róla. Ekkor kapta a módszer a nevét, ami eredetileg a TPR+Storytelling (történetmesélés) rövidítése volt. A módszer gyorsan fejlődött, az aktív és interaktív, diákokkal közösen történetet építő technika nagyon hatékonynak bizonyult. Olyannyira, hogy később magának a TPR-nek a használata opcionálissá vált, a fókusz áttevődött a kérdezős technikákra, ezért a TPRS rövidítés jelentését megváltoztatták, így Teaching Proficiency through Reading and Storytelling lett, ami kb. olvasáson és történetmesélésen keresztül történő tanítást jelent. 

Azóta a módszer folyamatosan fejlődik, és mára egy egész Amerikát átfogó tanári hálózat alakult ki. Függetlenül attól, hogy milyen nyelvet tanítanak, a módszert használó tanárok folyamatosan kapcsolatban maradnak, workshopokat szerveznek maguknak, van egy rendkívül mozgalmas e-mail csoportjuk a yahoo-n, ahová maga Stephen Krashen is rendszeresen ír, és a TPRS-re épülő tankönyveket magánerőből adják ki és egymás között terjesztik. Mivel ez nem egy "hivatalos", akadémiai körökből induló újítás, ezért a tanároknak maguknak kell felépíteni a rendszert. Mára már egészen sok tankönyv elérhető, többségük spanyol és francia nyelven, szinte mind magánkiadásban. Jelenleg ezt a technikát "hivatalosan" nem lehet tanulni, vagy képesítést szerezni belőle, van viszont rengeteg előadás, netes konferencia, workshop ahol az érdeklődők tanulhatnak, továbbfejleszthetik képességeiket. 

A növekvő népszerűséget jelzi, hogy egyre több hivatalos oktatási fórum, tanárképzéssel foglalkozó intézmény kezd foglalkozni a TPRS módszerével. Többek között a 2006-ban Bush elnök kezdeményezésére létrejött Startalk program is felvette tanárképzési témái közé. Remélhetőleg ez is azt mutatja, hogy a jövőben a TPRS még nagyobb ismertségre tesz szert, és még több tanuló számára válik elérhetővé ez a radikálisan új tanítási mód.

Wikipédia TPR szócikk (angol)
Wikipédia TPRS szócikk (angol)
Wikipédia Stephen Krashen szócikk (angol)
0 Comments

生活可以不一样

6/3/2016

0 Comments

 
Picture
Van egy podcast-sorozat, amit már hónapok óta hallgatok. Egy angol nyelvű blogon akadtam rá, ahol haladóknak ajánlottak nézni- illetve hallgatnivalót. Középfokú szintig rengeteg nagyszerű tankönyv és tananyag létezik (igaz, többségük angolul), azonban az ennél magasabb szintű tanulóknak folyamatos probléma a megfelelő „input” hiánya. A tankönyvek már túl könnyűek, a legtöbb „igazi”, vagyis anyanyelvűeknek szánt tartalom (pl, tévéműsorok, könyvek stb) viszont még túl nagy kihívás. Valóságos művészet megtalálni mindenkinek a személy szerint legmegfelelőbb nézni/olvasni/hallgatnivalót.

Ezért különösen megörültem, amikor kiderült, hogy ennek a podcast-nak a házigazdája tisztán, viszonylag lassan beszél, és ráadásul még egészen érdekes dolgokról is. Mint megtudtam, a show eredetileg számítástechnikai témákkal foglalkozott, de az évek során szóba került más dolog is, és a hallgatói érdeklődés folytán a sorozat lassan magába foglalt olyan témákat is, mint életmód, utazás, vagy éppen könyvek bemutatása. Az első epizód amit meghallgattam éppen egy ilyen könyvismertető volt, és nem csupán a megértés sikere miatt volt élvezetes hallgatni, hanem a téma érdekessége, illetve a házigazda személyisége miatt is. Így hát rendszeres hallgatóvá váltam.

Az egyik májusi részben arról volt szó, hogy a házigazda nagy elhatározással úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, így a kies Kunmingból a feleségével együtt áttelepszik Új-Zélandra, legalábbis egy időre, aztán a többi majd kialakul. Mivel ez az első eset, hogy ilyesmire vállalkozik, a házigazda a hallgatók segítségét kérte, hogy aki járt már ott, illetve akinek van hasznos tanácsa-tapasztalata másik országba település kapcsán, az írjon neki. Nosza, nekem se kellett több, írtam egy gyors e-mailt, leginkább azért, mert szerettem volna neki ajánlanni egy könyvet ami szerintem hasznos lehet neki ebben a helyzetben (a blogon már korábban említett „The Geography of Though”). Persze írás közben annyira belelkesedtem, hogy a végén elfelejtettem hozzábiggyeszteni a linket, így később kellett még egy üzenetet küldenem.
​

Minden hónapban, rendszerint a hónap végén van egy epizód, amikor nincs meghatározott téma, hanem a beszélgetés a korábbi részekre érkezett reakciók körül forog, sokan kérdéseket küldenek be, és persze akad sok vélemény, meg személyes történet is.  Amúgy is szívesen hallgatom, de most különösen kíváncsian vártam az aktuális részt, hogy halljam,megemlíti-e a fura külföldit, aki nem éppen tökéletes kínaisággal ír neki. Hát, nemcsak megemlítette, hanem az epizód címének is az üzenetem egyik mondatát választotta. A különösen hosszú, kétórás epizód legvégére tartogatta a cím magyarázatát, és legnagyobb meglepetésemre a teljes emailt beolvasta, még azt a pár mondatot is, amit  angolul írtam. Kedves módon kicsit kisimította a kínai mondataimat itt-ott, de legalább jókat kuncogott az elírt írásjegyeken.


Ezek után muszáj lesz újra írnom neki, nem utolsósorban hogy köszönetet mondjak, és nem csak azért, hogy beolvasta a levelemet, hanem inkább azért az élményért, hogy a kommunikációban egyenrangú partnernek érezhettem magam, nem arról volt szó, hogy hogyan írok kínaiul, hanem arról, hogy mit. Ez a fajta tapasztalat minden nyeltanuló számára fontos motiváló erő, ugyanakkor elég nehezen elérhető, különösen kínaiul kell hozzá sok munka, de én azt mondom, főleg miután alkalmam volt a saját kínai mondataimat viszonthallani az éterben, hogy bizony megéri.
 
A vonatkozó epizód itt érhető el, illetve a sorozat megtalálható Itunes-on is 狗熊有话说 címen. Aki hallgatta, annak szívesen várom a véleményét a kommentekben!

0 Comments

Források - Decipher Chinese 

2/11/2016

0 Comments

 

Ebben az új poszt-sorozatban olyan, többnyire netes forrásokról fogok írni, amik segíthetnek a nyelvtanulásban. Igyekszem rámutatni az előnyökre és a hátrányokra is, hogy mindenki megtalálhassa a neki legjobban megfelelő módszert.
 
Az első delikvens: Decipher Chinese
​
Mi ez?
Egy olyan alkalmazás, ami okostelefonon és weben is elérhető. Rövid, néhány mondatos történetek, hírek kínaiul, hanganyaggal, beépített szótárral.
Az oldal állítása szerint a szövegeket tanárok írják – ránézésre úgy tűnik anyanyelvű tanárok, akik nem mindig érzik, mi a nehéz a tanulónak.
Az oldal eléggé tanulóbarát módon van elrendezve, az írásjegyek szép nagyok, van köztük távolság, a szöveg jól olvasható. Az egyes írásjegyekre kattintva megjelenik a pinyin, illetve kis ablakban az angol fordítás, valamint meg lehet hallgatni az adott szó kiejtését is. Ha továbbkattintunk, a felugró ablak eltűnik, a pinyin pedig a beállítástól függően vagy megmarad az írásjegy fölött, vagy pedig szintén eltűnik, szerintem okos megoldás.
Elméletileg tanárokkal is lehet élőben chatelni (gondolom angolul és/vagy kínaiul), de ezt a funkciót nem próbáltam ki.
 
Kinek ajánlott?
A bemutatkozó videóban kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlják. Személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy teljesen kezdőknek is hasznos lehet. Hiába a színkódolt HSK-szókincs és a rövidség, ha a nyelvtan és a mondatszerkezetek meghaladják a tanuló kapacitását.
 
Hol érhető el?
http://www.decipherchinese.com/
Illetve magtalálható az apple app store-ban, valamint a google play áruházban is.

​
Picture
Előnyök:
  • Ingyenes (pillanatnyilag az egész rendszer az, mivel nagyobb frissítésre készülnek a közeljövőben, állításuk szerint az alapszint mindig is ingyenes marad majd)
  • Kevés angoltudással is használható (kivéve nyilván a szótár funkciót)
  • Sokféle platformról elérhető (okostelefon + web)
  • Rövid szövegek
  • Folyamatosan bővülő választék
  • Beépített szótár funkció
  • HSK-szintek szerinti színkód
  • Hanganyag
  • Egyszerűsített/klasszikus írásjegyek választás szerint​
Hátrányok:
  • A rövid szövegek néha elég suták
  • Hanganyag gépi, a teljes mondatok eléggé életszerűtlenül hangzanak
  • A szöveg nehézségét kizárólag a szókincs nehézsége alapján határozták meg, így sok „egyszerű” szövegben bőven haladó szintű nyelvtannal találkozhatunk 
  • Szótár funkció nem  mindig megbízható, ha egy írásjegyhez több kiejtés is tartozik, akkor nem biztos hogy épp az adott szövegkörnyezetnek megfelelő jelentés lesz feltüntetve

Konklúzió:

Alapvetően jó ötlet, és láthatóan folyamatosan dolgoznak rajta, így talán a pillanatnyi problémák is javulni fognak. Haladóknak, középhaladóknak lehet különösen hasznos, akiknek már van elég nyelvtani ismerete, hogy megbirkózzanak a hosszabb mondatokkal, de még jól jön nekik a szövegek rövidsége és a szókincs viszonylagos egyszerűsége. Mivel az oldal a faék egyszerűségű szótár funkción kívül semmilyen támogatást nem ad, ezért önálló tanulásra nem ajánlott, kiegészítő anyagként, gyakorlásként viszont érdemes meglátogatni.

Véleményeket szívesen várok, ha használtátok az oldalt, osszátok meg a tapasztalatokat!
0 Comments

Holdújévi átváltozások

2/10/2016

0 Comments

 
A múlt hétvégén ünnepelt holdújév a kínai kultúra legfontosabb ünnepe, amikor a család összejön. Egy olyan hatalmas országban, mint Kína, ahol a városi és a vidéki élet között egyre nagyobb a különbség, ez gyakran az egyetlen olyan alkalom amikor a távoli helyen dolgozó-tanuló családtagok is hazalátogatnak. Egyrészt ez számunkra felfoghatatlan mértékű közlekedési káoszt jelent (google 春运 képekért), de idén egy ennél jóval szórakoztatóbb jelenség is népszerűvé vált a weibo-n, Kína twitter-szerű közösségi oldalán. A jól szituált városi fiatalok, akik weibo-ra feltöltött képeiken többnyire márkás ruhákban pózolnak elegáns helyeken vagy egzotikus utazásokon, az ünnepre hazatérve saját, vagy szüleik szülőhelyére, gyakran kisvárosi vagy falusi környezetbe, bizony gyorsan "átvedlettek" a városi eleganciából a vidéki praktikumba - főként mivel számos helyen a beltéri fűtés fogalma vagy ismeretlen, vagy pedig a tardícionális, téglaágy alatti tűzhely begyújtásával üzemel.
Szerencsére számos weibo-felhasználó meglátta az iróniát a helyzetben, és az oldalon számtalan "hazautazás előtt-után" képpár jelent meg. Íme néhány:
További képekért, itt egy link a weibo-ra.
0 Comments

Slow Chinese #145

7/20/2015

0 Comments

 
Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke témája a kínai harcművészet, és azon belül Bruce Lee élete és munkássága. Bruce Lee kínai neve 李小龙, "Li kis sárkány", de a fordításban a nyugaton ismertebb angol nevet használtam. Bár Bruce Lee valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy általa és filmjei által a kínai kung fu világszerte ismert és népszerű lett (még akkor is ha a kung fu-t gyakran összekeverték a japán karatéval, ahogy az nálunk is történt) ugyanakkor a hagyományos harcművészek köreiben nagyonis megosztó volt a személye. Számos tradíciót rúgott fel ugyanis, amikor "idegeneknek", vagyis nem kínaiaknak is tanította a kung fu-t, illetve amikor a különböző stílusok technikáit a saját ízlése szerint ötvözte, ezért sokan egyenesen a hagyományos harcművészetek árulójának tekintették. 

A szövegben említett saját stílusát a putonghua szerinti kiejtéssel írtam jie quan dao-nak, de valójában az irányzat a jeet kun do néven vált ismertté (a kantoni kiejtés szerint, ami a hongkongi filmvilág nyelve).

A szövegíró nem teljesen pontos, amikor Jet li és Jackie Chan megjelenését azonos ídőre teszi, mivel Jackie Chan jóval régebben a pályán van, sőt statisztaként felbukkan Bruce Lee filmjeiben is. A Sárkány halálát követő időben a hongkongi filmstúdiók kétségbeesetten kerestek valakit, aki betöltené az általa hagyott űrt, számtalan hasonló filmet forgattak, de természetesen az utánzatok messze nem lettek olyan sikeresek, mint az eredeti. A korai Jackie Chan filmek között is akad olyan, ahol érezhető a próbálkozás, de szerencsére Jackie hamar rájött, hogy az ő stílusa teljesen más. Jet Li pedig jóval később jelent meg a színen, miután számos wushu versenyt megnyert. És akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi is a wushu.

A szövegíró kvázi egyenlőségjelet tesz a kung fu és a wushu közé, de akit egy kicsit is érdekel a téma, az tudja, hogy ez csak részben igaz. A kung fu a kínaiban egy nagyon tág fogalom, és nem kizárólagosan harcművészeti értelemben használják, a kung fu arra utal, amikor valaki sok munkával tökéletesíti a képességeit - ez lehet akár a kalligráfia vagy a főzés is. Amikor a harcművészetekre használjuk, akkor is szinte mindent magába foglal ami "verekedéssel" kapcsolatos, számtalan külső és belső irányzatot. A wushu szó szerint harcművészetet jelent, ám az utóbbi évtizedekben egyre többet használják a kung fu "sport" változatára, ahol a valódi küzdelem kevésbé fontos, a technikák pedig formagyakorlatokká változtak, gyakran akrobatikus elemekkel fűszerezve, amit versenyeken mutatnak be a "sportolók". Ez az irányzat 1949 után indult, a kormány azon törekvésének részeként, hogy a hagyományos kínai kung fu-t népszerűsítse mint "tömegsport". 
Picture
A wushu sokkal inkább sport, mint harcművészet, és Kína nagyon igyekszik, hogy a wushu bekerüljön az olimpiai sportágak közé, egyelőre sikertelenül. Mindazonáltal ez a törekvés is jól mutatja, hogy a wushu, bár a hagyományos kínai harcművészeteken alapul, azonban szellemiségében teljesen más, mint a tradicionális kung fu.

Ahogy eddig is, szívesen várok kérdéseket, észrevételeket!

Szeretnél még többet tudni? Jelentkezz be egy ingyenes próbaórára, vagy tedd fel a kérdésed itt!
0 Comments

Nyelvtanulás - jó, de hogyan?

7/19/2015

0 Comments

 
Nyelvet tanulni nemcsak azért hasznos, mert gyakran jobb munkát, jobb fizetést találhatunk vele, hanem mert teljesen új világot nyithatunk meg, és olyan élményeket, tapasztalatokat szerezhetünk, amikre egyébként esélyünk sem lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda örömöt, sikerélményt ad, amikor képesek vagyunk egy idegen nyelven kommunikálni.

Az internet a nyelvtanulás világát is fejreállította, teljesen új lehetőségek nyíltak meg a tanulni vágyó előtt, amelyek közül bizony nem egyszerű választani. Ebben a cikkben megpróbálom röviden összefoglalni a leggyakoribb tanulási módok előnyeit és hátrányait.


Hagyományos nyelviskolai oktatás
Csoportos, tankönyvet követő módszer


Előnyök:
Megfizethető – a csoportos tanulás olcsóbb, mint a magánórák
Kiszámítható – az órák heti rendszerességgel kerülnek megtartásra, és előre tudható, hogy nagyjából hány leckét, mekkora szókincset fog lefedni a kurzus

Hátrányok:
Leggyengébb láncszem elve – a csoportnak úgy kell haladni az anyaggal, hogy lehetőleg mindenki tartsa a lépést, ami valószínűleg egyeseknek túl gyors, másoknak túl lassú lesz
Közepesen hatékony – a hagyományos, tankönyv-alapú, nyelvtani szabályokat tanító módszer viszonylag kevés tanulónak segít abban, hogy valóban használható tudást érjenek el.

Egyéni tanulás az internet segítségével
Önálló munka, netes források alapján

Előnyök:
Ingyenes – ez valószínűleg a legvonzóbb tulajdonsága a netes tanulásnak. A legtöbb nyelvből rengeteg tananyag érhető el ingyenesen is online, csak kicsit keresgélni kell.
Rugalmas – az ilyen tanulás nincs időbeli keretek közé szorítva, a tanuló maga dönti el, mikor és mennyit foglalkozik vele

Hátrányok:
Lassú – személyes kapcsolat hiányában nincs aki válaszoljon a kérdésekre, vagy kijavítsa a hibákat, ez nagyon lelassíthatja a tanulási folyamatot. A megfelelő szintű anyagot megtalálni sem mindig egyszerű
Kockázatos – különösen teljesen kezdők számára jelenthet problémát, hogy mivel visszajelzés nélkül haladnak, könnyen lehet hogy valami rosszul rögzül, ezeket a  hibákat később nagyon nehéz kijavítani, legyen szó kiejtésbeli problémáról vagy helytelenül értelmezett nyelvtanról

Tanulás magántanárral
Online vagy személyes magánórák

Előnyök:
Hatékony – ez valószínűleg a leggyorsabb módja a tanulásnak, egy professzionális tanár teljes figyelme mellett, maximálisan testreszabott anyaggal, itt a legkisebb az esély üresjáratokra vagy felesleges körökre
Személyre szabott – legyen a nyelvtanulás célja üzleti, művészeti vagy bármi más, a magánórák keretében azt és úgy tanulhatod, amire igazán szükséged van

Hátrányok:
Költséges – egy szakképzett tanár nem olcsó, sok évnyi tanulást és tapasztalatot kell megfizetni

 
Összefoglalva: a nyelvtanulás komoly elszántságot igénylő tevékenység, amiért áldozatot kell hozni, akár idő ráfordítás szempontjából, akár anyagilag. Hogy kinek mi éri meg jobban, az már egyéni döntés. Én azt gondolom, mindenképpen érdemes belevágni, mert a nyelvtudás sok szempontból gazdagabbá teszi az életünket.




Én magam is lelkes nyelvtanuló, valamint professzionális nyelvtanár vagyok. Online magánórákat adok kínai és angol nyelvből. Egy viszonylag új, ám Magyarországon még kevéssé ismert módszerrel tanítok, amiről itt olvashatsz bővebben. 

0 Comments

Az udvariasság problémája, illetve az „ők vs. mi” (Íratlan szabályok III.)

6/29/2015

0 Comments

 
A kínaiakkal kapcsolatos sztereotípiák egyike az udvariasság. Ám ha valaki ismeri a társadalom működését, akkor tudja, hogy az udvariasság csak bizonyos esetekben fontos számukra. Máskor viszont akár kifejezetten udvariatlannak is tűnhetnek nyugati szemmel, ám a dolog nem ennyire egyszerű. A külföldiek gyakran nem értik az udvariasság-udvariatlanság kérdését, ezért most vessünk egy pillantást erre a témára.

Ha olvastad a Geography of thought című könyvet, akkor már ismerős a család, illetve közösség fontossága a kínai társadalomban. Ez az erős összetartozás, és Kína elképesztő számú népessége eredményeként jött létre a „bennfentesek”, vagyis a belső körhöz, családhoz tartozó emberek, és a „külsők”, vagyis mindenki más közötti éles megkülönböztetés.

A szociális támogató rendszer hiánya, illetve időnként bármiféle szervezett társadalmi védelem hiánya még jobban megerősítette a csoporttagok, családtagok egymásra utaltságának érzését, megtanítva őket arra, hogy kizárólag magukra támaszkodhatnak. Ez elősegítette a csoportok elszigetelődését, minek következtében csak a csoporton belüli történések, emberek fontosak, a „külső” világ pedig másvalaki problémája. Ez az egyik oka annak, amiért a külföldiek szemében a kínaiak időnként „érzéketlenek” másokkal szemben.

Picture
Szóval van a belső kör meg a külvilág, De hogy jön ide az udvariasság?

Az udvariasság célja a tisztelet kifejezése, és hogy hangsúlyozza a másik fél (vélt vagy valós) magasabb státuszát a saját, alacsonyabb státusz ellenében. A klasszikus kínai udvarias beszédmód tele van ön-kicsinyítő kifejezésekkel, amelyek nem csak a személyre, hanem minden, hozzá tartozó dologra is vonatkozik („az én értéktelen házam”, „A semmire sem jó fiam”, stb) és a másik felet és az ő „belső körét” felmagasztaló fordulatokkal („az ön nemes háza”, „az ön tehetséges fia” stb). Az ilyen udvarias beszédmód megkívánja, hogy a beszélő minden, saját magához tartozó dologról lekicsinylő módon beszéljen. Külföldiek számára néha meglepő, amikor valakitől azt hallják, hogy a családjáról úgy beszél, mint lusta semmirekellők csoportja. Ezt azonban nem kell komolyan venni, ez csupán az udvariasság része.

Mivel az udvariasság ebben a megközelítésben az egyenlőtlenség és a társadalmi távolság hangsúlyozását jelenti, ezért használata nemcsak fölösleges, hanem akár kifejezetten nem helyénvaló a „belső” körben, legfőképpen a családon belül. A szorosabb kapcsolatokban kevesebb keresnivalója van az udvariasságnak. A külföldiek számára gyakran kifordított logikának tűnik, de az udvariasság hiánya ilyenkor valójában a kapcsolat erősségét jelzi. A kínai családon belül ritkán hangzik el a „kérlek” és a „köszönöm”. Sőt, aki közel álló, azt akár komolyan meg is bánthatjuk az udvariassággal, mert a távolságtartás jeleként értelmezhetik, aminek üzenete „kívülálló vagy, nem tartozol a belső körömhöz”.

Ezért amikor udvariasak veled, emlékezz a távolságra, amit ez a viselkedés jelez. Valójában minél nagyobb az udvariasság, annál inkább kívülállónak tekintenek. Az udvariasság nem barátságosság, hanem egy személytelen „kötelesség” aminek szükségét érzik. Nyugati fejjel gondolkodva könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy összetévesztjük az udvariasságot a valódi személyes érzésekkel, aminek legtöbbször félreértés és csalódottság a vége.

0 Comments

Slow Chinese #142

6/22/2015

0 Comments

 
Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke témája az életkor és a kínai asztrológia állatövi jegyei. Az állatövi jegyek rendszerének ismerete segíthet abban, hogy megértsük a kínaiak időről alkotott elképzeléseit.
A hagyományos kínai időmérés nem csak az éveket, de az annál kisebb egységeket is az állatövi jegyek szerint osztja fel, egészen az órák szintjéig. Náluk a napot is tizenkét részre osztották az állatövi jegyek szerint, minden egység két óra hoszzúságú. Ezt tudva már jobban érthető, miért nevezik az órát 小时-nek, "kicsi idő"-nek, mivel ez az időtartam kisebb, mint az általuk használt egység. 

Bár a jegyeket állatok képviselik, a kínai nyelv megkülönbözteti a valóságos állatot az asztrológiában használttól. Vagyis az összes állatövi jegynek van saját "neve", amit az igazi állatra nem használunk, csak az asztrológiai jegyre. Ilyen például a 午, ami az asztrológiai lovat jelenti, ellentétben a 马-val, ami viszont az élő, legelésző, szaladgáló állatot jelenti. Ismerős a 午 valahonnan? 


A napon belüli felosztásban a délelőtt tizenegy és délután egy közötti időszak a ló jegyéhez tartozik, innen ered a 中午 jelentése. A kora reggeli időszakkal kapcsolatos kifejezésekben pedig gyakran látni a 晨 írásjegyet - a tetejét már biztosan ismered, az alja pedig a 辰 az asztrológiai sárkány, akinek az időszaka reggel hét és kilenc között van.

Az állatövi jegyeket érdemes megtanulni, már csak azért is mert ahogy a leckében is említésre került, sokszor szívesebben kérdeznek rá valakinek a jegyére semmint direktben az életkorára. Bár az állatövi jegyek évenként változnak, a fordulópont azonban nem a mi szilveszterünk, hanem a kínai holdújév időpontja, ezért az év elején születetteknek érdemes utánanézni, hogy az azévi holdújév előtt vagy után születtek. Én például januári vagyok, ezért bár a születési évem nagyrésze a kígyóhoz tartozik, én még sárkány vagyok, mivel a holdújév előtt születtem. Itt egy táblázat, ahol nem csak az éveket, de mindig az aktuális holdújév időpontját is megtalálhatod.


Egy évhez nem csak egy állatövi jegy, hanem a kínai öt elem (fa, föld, tűz, víz, fém) egyike is tartozik. Míg az állatövi jegyek évente, az elemek kétévente változnak. Vagyis, bár az állatövi jegyek tizenkét évente ismétlődnek, az év amiben valaki megszületett, csak hatvan év után jön el újra, amikor nemcsak a jegy, de az elem is ugyanaz, mint a születési évben. Ezért is olyan fontos a kínai hagyomány szerint a hatvanadik születésnap.
Picture
Az állatövi jegyek kialakulásáról sokféle történet van, azak egyike található a lecke oldalán a videóban. Itt egy másikat találsz, felirattal.

Végül pedig, hogy segítsek a jegyek és sorrendjük megjegyzésében, megosztom veletek a tuti módszert, ahogyan én megtanultam. A titkos fegyvert ez esetben úgy hívják, hogy Wang Leehom, és jelenleg az egyik legmenőbb sztár Ázsiában. Fogadjátok tőle szeretettel a dalt, amiből megtanulhatóak az állatövi jegyek mindkét formában ("általános"állatra utaló szó,illetve az asztrológiai írásjegy)

Az állatövi jegyek "álatlános"formában - vagyis mikor az adott állatot jelentik
鼠 牛 虎 兔 龙 蛇 马 羊 猴 鸡 狗 猪

Shǔ  niú     hǔ     tù    lóng  shé   mǎ   yáng hóu    jī      gǒu   zhū

Illetve az asztrológiai nevükkel együtt - ez a dal refrénje is:
子鼠 丑牛 寅虎 卯兔
  Zi     shǔ     chǒu niú        yín     hǔ        mǎo tù

辰龙 巳蛇 午马 未羊
chén lóng       sì    shé      wǔ     mǎ      wèi  yáng

申猴 酉鸡 戌狗 亥猪
 shēn hóu      yǒu   jī           xū  gǒu       hài   zhū

(这就是十二个生肖)
( zhè jiù   shì shí'  èr gè shēngxiào)


És akkor most IDE klikkelve lehet hangosan együtt énekelni!

0 Comments
<<Previous

    A blogról

    Ez a blog azért jött létre hogy a magántanári tapasztalataimat, gondolataimat megoszthassam mindenkivel akit érdekel. 

    Archives

    February 2019
    January 2019
    June 2016
    February 2016
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014

    Categories

    All
    Arc
    Forrás
    Harcművészet
    Harmónia
    Holdújév
    HSK
    Kína
    Kína
    Kínai
    Kínai
    Kultúra
    Kung Fu
    Mandarin
    Nyelvtanulás
    Nyelvtanulás
    Olvasás
    Podcast
    Slow Chinese
    Slow-chinese
    Társadalom
    Weibo
    Wushu

    RSS Feed

Proudly powered by Weebly