A TPRS egyik sajátossága, hogy számos korábbi "új módszer"-rel ellentétben nem pusztán nyelvészeti elméleteken alapul, hanem hús-vér, minden nap az osztályteremben dolgozó tanárok által kifejleszett módszer, aminek minden darabja kiállta a legszigorúbb gyakorlati tesztet - a valódi tanítást. Illetve nem kellene múltidőben fogalmaznom, mivel a TPRS nem "kész" módszer, a mai napig folyamatosan alakul, fejlődik, a tanárok folyamatosan megosztják egymással legfrissebb tapasztalataikat, új ötletekkel jönnek elő és tovább csiszolják a régieket. De honnan is indult ez az egész?
A hetvenes években James Asher pszichológiaprofesszor kifejlesztette a TPR-t (Total Physical Response). A módszer lényege, hogy a diákok nem passzívan ülve hallgatják a tanárt, hanem interaktív módon, mozdulatok segítségével jegyzik meg az új szavakat. Ez többnyire azt jelenti, hogy a tanár utasításokat ad a célnyelven, amit a tanulók végrehajtanak. A módszer a kisgyerekek nyelvtanulási folyamatát megfigyelve jött létre, miután Asher felfigyelt a mozdulatok tanulást segítő hatására. Ez a technika egyrészt azért hatékony, mert a mozdulatokon keresztül az izommemóriát veszi használatba (ami gyakran hosszabb távú, mint a verbális, gondoljunk csak a biciklizésre), másrészt pedig a közvetlen tevékenységek gyakran teljesen szükségtelenné teszik a fordítást, vagyis a tanuló fejében az új szó nem az anyanyelvű szóhoz, hanem a konkrét cselekvéshez kapcsolódik (pl leülni, felállni), megkönnyítve a gyors és természetes nyelvhasználatot. Nem véletlen, hogy a TPR igen népszerűvé vált.
Azonban mint minden módszernek, a TPR-nek is megvannak a korlátai. Egyrészt nem mindent lehet egyértelmű mozdulatokkal, gesztusokkal kifejezni, másrészt pedig nem minden tanulót köt le hosszútávon a fel-le "ugrálás". Minden TPR-t használó tanár előbb-utóbb beleütközött ebbe a falba, akkor is ha a kezdeti időkben fantasztikus eredményeket hozott a módszer.
Ezen tanárok egyike volt Blaine Ray, aki a kilencvenes években kifejlesztette a TPRS első változatát. Az ő ötlete az volt, hogy a megtanult szavakat/tevékenységeket történetekké formálta, amit a diákok "előadtak", illetve beszéltek róla. Ekkor kapta a módszer a nevét, ami eredetileg a TPR+Storytelling (történetmesélés) rövidítése volt. A módszer gyorsan fejlődött, az aktív és interaktív, diákokkal közösen történetet építő technika nagyon hatékonynak bizonyult. Olyannyira, hogy később magának a TPR-nek a használata opcionálissá vált, a fókusz áttevődött a kérdezős technikákra, ezért a TPRS rövidítés jelentését megváltoztatták, így Teaching Proficiency through Reading and Storytelling lett, ami kb. olvasáson és történetmesélésen keresztül történő tanítást jelent.
Azóta a módszer folyamatosan fejlődik, és mára egy egész Amerikát átfogó tanári hálózat alakult ki. Függetlenül attól, hogy milyen nyelvet tanítanak, a módszert használó tanárok folyamatosan kapcsolatban maradnak, workshopokat szerveznek maguknak, van egy rendkívül mozgalmas e-mail csoportjuk a yahoo-n, ahová maga Stephen Krashen is rendszeresen ír, és a TPRS-re épülő tankönyveket magánerőből adják ki és egymás között terjesztik. Mivel ez nem egy "hivatalos", akadémiai körökből induló újítás, ezért a tanároknak maguknak kell felépíteni a rendszert. Mára már egészen sok tankönyv elérhető, többségük spanyol és francia nyelven, szinte mind magánkiadásban. Jelenleg ezt a technikát "hivatalosan" nem lehet tanulni, vagy képesítést szerezni belőle, van viszont rengeteg előadás, netes konferencia, workshop ahol az érdeklődők tanulhatnak, továbbfejleszthetik képességeiket.
A növekvő népszerűséget jelzi, hogy egyre több hivatalos oktatási fórum, tanárképzéssel foglalkozó intézmény kezd foglalkozni a TPRS módszerével. Többek között a 2006-ban Bush elnök kezdeményezésére létrejött Startalk program is felvette tanárképzési témái közé. Remélhetőleg ez is azt mutatja, hogy a jövőben a TPRS még nagyobb ismertségre tesz szert, és még több tanuló számára válik elérhetővé ez a radikálisan új tanítási mód.
Wikipédia TPR szócikk (angol)
Wikipédia TPRS szócikk (angol)
Wikipédia Stephen Krashen szócikk (angol)
A hetvenes években James Asher pszichológiaprofesszor kifejlesztette a TPR-t (Total Physical Response). A módszer lényege, hogy a diákok nem passzívan ülve hallgatják a tanárt, hanem interaktív módon, mozdulatok segítségével jegyzik meg az új szavakat. Ez többnyire azt jelenti, hogy a tanár utasításokat ad a célnyelven, amit a tanulók végrehajtanak. A módszer a kisgyerekek nyelvtanulási folyamatát megfigyelve jött létre, miután Asher felfigyelt a mozdulatok tanulást segítő hatására. Ez a technika egyrészt azért hatékony, mert a mozdulatokon keresztül az izommemóriát veszi használatba (ami gyakran hosszabb távú, mint a verbális, gondoljunk csak a biciklizésre), másrészt pedig a közvetlen tevékenységek gyakran teljesen szükségtelenné teszik a fordítást, vagyis a tanuló fejében az új szó nem az anyanyelvű szóhoz, hanem a konkrét cselekvéshez kapcsolódik (pl leülni, felállni), megkönnyítve a gyors és természetes nyelvhasználatot. Nem véletlen, hogy a TPR igen népszerűvé vált.
Azonban mint minden módszernek, a TPR-nek is megvannak a korlátai. Egyrészt nem mindent lehet egyértelmű mozdulatokkal, gesztusokkal kifejezni, másrészt pedig nem minden tanulót köt le hosszútávon a fel-le "ugrálás". Minden TPR-t használó tanár előbb-utóbb beleütközött ebbe a falba, akkor is ha a kezdeti időkben fantasztikus eredményeket hozott a módszer.
Ezen tanárok egyike volt Blaine Ray, aki a kilencvenes években kifejlesztette a TPRS első változatát. Az ő ötlete az volt, hogy a megtanult szavakat/tevékenységeket történetekké formálta, amit a diákok "előadtak", illetve beszéltek róla. Ekkor kapta a módszer a nevét, ami eredetileg a TPR+Storytelling (történetmesélés) rövidítése volt. A módszer gyorsan fejlődött, az aktív és interaktív, diákokkal közösen történetet építő technika nagyon hatékonynak bizonyult. Olyannyira, hogy később magának a TPR-nek a használata opcionálissá vált, a fókusz áttevődött a kérdezős technikákra, ezért a TPRS rövidítés jelentését megváltoztatták, így Teaching Proficiency through Reading and Storytelling lett, ami kb. olvasáson és történetmesélésen keresztül történő tanítást jelent.
Azóta a módszer folyamatosan fejlődik, és mára egy egész Amerikát átfogó tanári hálózat alakult ki. Függetlenül attól, hogy milyen nyelvet tanítanak, a módszert használó tanárok folyamatosan kapcsolatban maradnak, workshopokat szerveznek maguknak, van egy rendkívül mozgalmas e-mail csoportjuk a yahoo-n, ahová maga Stephen Krashen is rendszeresen ír, és a TPRS-re épülő tankönyveket magánerőből adják ki és egymás között terjesztik. Mivel ez nem egy "hivatalos", akadémiai körökből induló újítás, ezért a tanároknak maguknak kell felépíteni a rendszert. Mára már egészen sok tankönyv elérhető, többségük spanyol és francia nyelven, szinte mind magánkiadásban. Jelenleg ezt a technikát "hivatalosan" nem lehet tanulni, vagy képesítést szerezni belőle, van viszont rengeteg előadás, netes konferencia, workshop ahol az érdeklődők tanulhatnak, továbbfejleszthetik képességeiket.
A növekvő népszerűséget jelzi, hogy egyre több hivatalos oktatási fórum, tanárképzéssel foglalkozó intézmény kezd foglalkozni a TPRS módszerével. Többek között a 2006-ban Bush elnök kezdeményezésére létrejött Startalk program is felvette tanárképzési témái közé. Remélhetőleg ez is azt mutatja, hogy a jövőben a TPRS még nagyobb ismertségre tesz szert, és még több tanuló számára válik elérhetővé ez a radikálisan új tanítási mód.
Wikipédia TPR szócikk (angol)
Wikipédia TPRS szócikk (angol)
Wikipédia Stephen Krashen szócikk (angol)
RSS Feed