Van egy podcast-sorozat, amit már hónapok óta hallgatok. Egy angol nyelvű blogon akadtam rá, ahol haladóknak ajánlottak nézni- illetve hallgatnivalót. Középfokú szintig rengeteg nagyszerű tankönyv és tananyag létezik (igaz, többségük angolul), azonban az ennél magasabb szintű tanulóknak folyamatos probléma a megfelelő „input” hiánya. A tankönyvek már túl könnyűek, a legtöbb „igazi”, vagyis anyanyelvűeknek szánt tartalom (pl, tévéműsorok, könyvek stb) viszont még túl nagy kihívás. Valóságos művészet megtalálni mindenkinek a személy szerint legmegfelelőbb nézni/olvasni/hallgatnivalót.
Ezért különösen megörültem, amikor kiderült, hogy ennek a podcast-nak a házigazdája tisztán, viszonylag lassan beszél, és ráadásul még egészen érdekes dolgokról is. Mint megtudtam, a show eredetileg számítástechnikai témákkal foglalkozott, de az évek során szóba került más dolog is, és a hallgatói érdeklődés folytán a sorozat lassan magába foglalt olyan témákat is, mint életmód, utazás, vagy éppen könyvek bemutatása. Az első epizód amit meghallgattam éppen egy ilyen könyvismertető volt, és nem csupán a megértés sikere miatt volt élvezetes hallgatni, hanem a téma érdekessége, illetve a házigazda személyisége miatt is. Így hát rendszeres hallgatóvá váltam.
Az egyik májusi részben arról volt szó, hogy a házigazda nagy elhatározással úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, így a kies Kunmingból a feleségével együtt áttelepszik Új-Zélandra, legalábbis egy időre, aztán a többi majd kialakul. Mivel ez az első eset, hogy ilyesmire vállalkozik, a házigazda a hallgatók segítségét kérte, hogy aki járt már ott, illetve akinek van hasznos tanácsa-tapasztalata másik országba település kapcsán, az írjon neki. Nosza, nekem se kellett több, írtam egy gyors e-mailt, leginkább azért, mert szerettem volna neki ajánlanni egy könyvet ami szerintem hasznos lehet neki ebben a helyzetben (a blogon már korábban említett „The Geography of Though”). Persze írás közben annyira belelkesedtem, hogy a végén elfelejtettem hozzábiggyeszteni a linket, így később kellett még egy üzenetet küldenem.
Minden hónapban, rendszerint a hónap végén van egy epizód, amikor nincs meghatározott téma, hanem a beszélgetés a korábbi részekre érkezett reakciók körül forog, sokan kérdéseket küldenek be, és persze akad sok vélemény, meg személyes történet is. Amúgy is szívesen hallgatom, de most különösen kíváncsian vártam az aktuális részt, hogy halljam,megemlíti-e a fura külföldit, aki nem éppen tökéletes kínaisággal ír neki. Hát, nemcsak megemlítette, hanem az epizód címének is az üzenetem egyik mondatát választotta. A különösen hosszú, kétórás epizód legvégére tartogatta a cím magyarázatát, és legnagyobb meglepetésemre a teljes emailt beolvasta, még azt a pár mondatot is, amit angolul írtam. Kedves módon kicsit kisimította a kínai mondataimat itt-ott, de legalább jókat kuncogott az elírt írásjegyeken.
Ezek után muszáj lesz újra írnom neki, nem utolsósorban hogy köszönetet mondjak, és nem csak azért, hogy beolvasta a levelemet, hanem inkább azért az élményért, hogy a kommunikációban egyenrangú partnernek érezhettem magam, nem arról volt szó, hogy hogyan írok kínaiul, hanem arról, hogy mit. Ez a fajta tapasztalat minden nyeltanuló számára fontos motiváló erő, ugyanakkor elég nehezen elérhető, különösen kínaiul kell hozzá sok munka, de én azt mondom, főleg miután alkalmam volt a saját kínai mondataimat viszonthallani az éterben, hogy bizony megéri.
A vonatkozó epizód itt érhető el, illetve a sorozat megtalálható Itunes-on is 狗熊有话说 címen. Aki hallgatta, annak szívesen várom a véleményét a kommentekben!
Ezért különösen megörültem, amikor kiderült, hogy ennek a podcast-nak a házigazdája tisztán, viszonylag lassan beszél, és ráadásul még egészen érdekes dolgokról is. Mint megtudtam, a show eredetileg számítástechnikai témákkal foglalkozott, de az évek során szóba került más dolog is, és a hallgatói érdeklődés folytán a sorozat lassan magába foglalt olyan témákat is, mint életmód, utazás, vagy éppen könyvek bemutatása. Az első epizód amit meghallgattam éppen egy ilyen könyvismertető volt, és nem csupán a megértés sikere miatt volt élvezetes hallgatni, hanem a téma érdekessége, illetve a házigazda személyisége miatt is. Így hát rendszeres hallgatóvá váltam.
Az egyik májusi részben arról volt szó, hogy a házigazda nagy elhatározással úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, így a kies Kunmingból a feleségével együtt áttelepszik Új-Zélandra, legalábbis egy időre, aztán a többi majd kialakul. Mivel ez az első eset, hogy ilyesmire vállalkozik, a házigazda a hallgatók segítségét kérte, hogy aki járt már ott, illetve akinek van hasznos tanácsa-tapasztalata másik országba település kapcsán, az írjon neki. Nosza, nekem se kellett több, írtam egy gyors e-mailt, leginkább azért, mert szerettem volna neki ajánlanni egy könyvet ami szerintem hasznos lehet neki ebben a helyzetben (a blogon már korábban említett „The Geography of Though”). Persze írás közben annyira belelkesedtem, hogy a végén elfelejtettem hozzábiggyeszteni a linket, így később kellett még egy üzenetet küldenem.
Minden hónapban, rendszerint a hónap végén van egy epizód, amikor nincs meghatározott téma, hanem a beszélgetés a korábbi részekre érkezett reakciók körül forog, sokan kérdéseket küldenek be, és persze akad sok vélemény, meg személyes történet is. Amúgy is szívesen hallgatom, de most különösen kíváncsian vártam az aktuális részt, hogy halljam,megemlíti-e a fura külföldit, aki nem éppen tökéletes kínaisággal ír neki. Hát, nemcsak megemlítette, hanem az epizód címének is az üzenetem egyik mondatát választotta. A különösen hosszú, kétórás epizód legvégére tartogatta a cím magyarázatát, és legnagyobb meglepetésemre a teljes emailt beolvasta, még azt a pár mondatot is, amit angolul írtam. Kedves módon kicsit kisimította a kínai mondataimat itt-ott, de legalább jókat kuncogott az elírt írásjegyeken.
Ezek után muszáj lesz újra írnom neki, nem utolsósorban hogy köszönetet mondjak, és nem csak azért, hogy beolvasta a levelemet, hanem inkább azért az élményért, hogy a kommunikációban egyenrangú partnernek érezhettem magam, nem arról volt szó, hogy hogyan írok kínaiul, hanem arról, hogy mit. Ez a fajta tapasztalat minden nyeltanuló számára fontos motiváló erő, ugyanakkor elég nehezen elérhető, különösen kínaiul kell hozzá sok munka, de én azt mondom, főleg miután alkalmam volt a saját kínai mondataimat viszonthallani az éterben, hogy bizony megéri.
A vonatkozó epizód itt érhető el, illetve a sorozat megtalálható Itunes-on is 狗熊有话说 címen. Aki hallgatta, annak szívesen várom a véleményét a kommentekben!
RSS Feed