A legutóbbi bejegyzésben ígértem hogy beszélek az íratlan szabályok megértéséről. Mivel ez egy igen nagy téma, ezért sorozatindítónak szánom ezt az írást, valószínűleg így sem lesz rövid.
Nyelvtanulóknak, kínaiakkal üzletelőknek és a kínai kultúra iránt érdeklődőknek elengedhetetlen megismerkednie a kínai társadalom két nagyon fontos gondolatával, ezek a harmónia és az "arc". Szinte minden olyan esetben amikor külföldiként értetlenül állunk egy általunk értelmetlennek/logikátlannak tűnő viselkedés előtt, a harmónia és az arc elvének ismerete segíthet megmagyarázni a helyzetet.
Beszéljünk először az "arc"-ról!
Az arc, 面子 miànzi, vagy 脸 liǎn az egyén társadalomban elfoglalt pozícióját jelzi, pontosabban a mások által érzékelt pozícióját. Ennek nem sok köze van a belső értékekhez, ám annál inkább kapcsolódik a külsőségekhez. Van aki öltönyhöz hasonlítja az arc koncepcióját, mondván ez az, ahogy mások látnak minket, és ez az ami alapján eldöntik, hogyan viszonyulnak hozzánk. A kínai társadalomban rendkívül fontos szerepet kap a hierarchia (ez is a harmónia fenntartásának egy módja) és az arc a hierarchiában elfoglalt helyzet mutatója. Az életkor, a hírnév, a hatalom és persze a pénz mind növelik az arcot. Sőt, ezen dolgok illúziója is, ezért van az, hogy sok kínai messze valós anyagi lehetőségei fölött vesz autót, telefont, márkás ruhát. Fontos látni, hogy ez nem csak hiúsági kérdés, mert az ilyen külsőségek valóban meg tudják változtatni az egyén környezetének viselkedését.
Külföldiként nekünk is tisztában kell lenni az arc működésével, mert bár többet elnéznek nekünk, de mivel ez egy rendkívül érzékeny téma, nagyon könnyű súlyos hibákat elkövetni, és ez személyes vagy üzleti kapcsolatokat tehet tönkre.
Ha harmonikus kapcsolatot szeretnénk felépíteni valakivel (főleg ha üzleti kapcsolatról van szó, vagy a hierarchiában magasabban álló személyről) akkor "adnunk kell arcot", vagyis erősíteni a másik fél társadalmi pozícióját. A legegyszerűbb módja ennek a vacsorameghívás illetve ajándékozás. A másik fél dícsérete, lehetőleg nyilvánosan, valamint szívességek teljesítése is szintén megszokott módszerek. A formális udvariasság szintén elengedhetetlen!
Nyelvtanulóknak, kínaiakkal üzletelőknek és a kínai kultúra iránt érdeklődőknek elengedhetetlen megismerkednie a kínai társadalom két nagyon fontos gondolatával, ezek a harmónia és az "arc". Szinte minden olyan esetben amikor külföldiként értetlenül állunk egy általunk értelmetlennek/logikátlannak tűnő viselkedés előtt, a harmónia és az arc elvének ismerete segíthet megmagyarázni a helyzetet.
Beszéljünk először az "arc"-ról!
Az arc, 面子 miànzi, vagy 脸 liǎn az egyén társadalomban elfoglalt pozícióját jelzi, pontosabban a mások által érzékelt pozícióját. Ennek nem sok köze van a belső értékekhez, ám annál inkább kapcsolódik a külsőségekhez. Van aki öltönyhöz hasonlítja az arc koncepcióját, mondván ez az, ahogy mások látnak minket, és ez az ami alapján eldöntik, hogyan viszonyulnak hozzánk. A kínai társadalomban rendkívül fontos szerepet kap a hierarchia (ez is a harmónia fenntartásának egy módja) és az arc a hierarchiában elfoglalt helyzet mutatója. Az életkor, a hírnév, a hatalom és persze a pénz mind növelik az arcot. Sőt, ezen dolgok illúziója is, ezért van az, hogy sok kínai messze valós anyagi lehetőségei fölött vesz autót, telefont, márkás ruhát. Fontos látni, hogy ez nem csak hiúsági kérdés, mert az ilyen külsőségek valóban meg tudják változtatni az egyén környezetének viselkedését.
Külföldiként nekünk is tisztában kell lenni az arc működésével, mert bár többet elnéznek nekünk, de mivel ez egy rendkívül érzékeny téma, nagyon könnyű súlyos hibákat elkövetni, és ez személyes vagy üzleti kapcsolatokat tehet tönkre.
Ha harmonikus kapcsolatot szeretnénk felépíteni valakivel (főleg ha üzleti kapcsolatról van szó, vagy a hierarchiában magasabban álló személyről) akkor "adnunk kell arcot", vagyis erősíteni a másik fél társadalmi pozícióját. A legegyszerűbb módja ennek a vacsorameghívás illetve ajándékozás. A másik fél dícsérete, lehetőleg nyilvánosan, valamint szívességek teljesítése is szintén megszokott módszerek. A formális udvariasság szintén elengedhetetlen!
Bármilyen konfrontáció, konfliktus az arc vesztését jelenti, többnyire minden résztvevő számára. Az arc megőrzése sokkal fontosabb mint az őszinteség - ezt az álláspontot nyugati fejjel nem feltétlenül egyszerű megérteni. A nyílt kritika kifejezetten udvariatlan dolognak számít, különösen ha mások jelenlétében történik. Éppen ezért ha elkerülhetetlen hogy valakinek negatív dolgokat mundjunk, nagyon fontos hogy négyszemközt, és a lehető legnagyobb körültekintéssel tegyük. Ugyanez vonatkozik a visszautasítás minden formájára is, még ha olyan banálisnak tűnő dologról is van szó mint egy vacsorameghívás, ahol előre tudod, hogy aznap külföldön leszel vagy éppen az esküvőd van. Még ilyenkor sem jó ötlet egyértelmű nem-mel felelni. Érdemes megpróbálni kibújni az azonnali válaszadás alól, de ha ez nem megy, akkor a helyszínen beleegyezni majd később diszkréten lemondani még mindig sokkal elfogadhatóbb viselkedés, mint a nyílt viszzautasítás. Bár ez sok külföldi számára nem csupán érthetetlen vislekedés, hanem az őszinteség hiánya miatt egyenesen visszatetsző, mégis fontos megértenünk, hogy az arc rendszerének logikája szerint ilyenkor igazából figyelmesek és udvariasak vagyunk, mivel elkerüljük hogy valakit kínos helyzetbe hozzunk.
Ezek után talán nem meglepő, hogy az idulatos viselkedés szintén arcvesztést okozhat, nem csak az aktív fél, hanem az elszenvedő alany számára is. Az önuralom elvesztése gyenge akaraterőt és az önkontroll hiányát jelzi, vagyis még ha valakinek elméletileg igaza is van egy vitában, ha ingerültté válik akkor arcot veszt, és semmiképpen nem kerülhet ki győztesként a szituációból. Ráadásul a nyílt konfrontáció nyilvánvaló tiszteletlensége a másik ember presztízsét is rombolja, így kétszeresen is modortalannak számítunk.
Az arcvesztés másik, kevésbé nyilvánvaló módja az, amikor valaki olyan helyzetbe kényszerül, ahol alkalmatlannak tűnik, például nem képes megfelelően kifejezni magát egy idegen nyelven. Kínában járó tanulók gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy a helyiek akkor sem beszélnek hozzájuk kínaiul, amikor az angoljuk minimális. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy így próbálják a saját arcukat erősíteni ("nézd, beszélek a külföldihez!") de az is benne van a pakliban hogy a hiányos kínai tudásunk közszemlére tételének "szégyentől" próbálnak megóvni minket.
Természetesen ez az udvariassági kötéltánc inkább formális kapcsolatokban fontos, az utcán szembejövő idegenekkel szemben nem feltétlenül kell alkalmazni. Barátok között radikálisan lecsökken az erre fordított energia, olyannyira hogy néha az az érzésünk támad, a kínaiak azzal viselkednek a legudvariatlanabbul, aki a legközelebb áll hozzájuk - holott a formalitás hiánya ebben az esetben éppen a kapcsolat erősségét jelzi. Ezért van az, hogy a kínai családtagok között nem szokás a "légy szíves" vagy a "köszönöm" használata. Ennek a "kifordított" logikának a megértése komoly kihívást jelent a külföldiek számára, még akkor is ha az arc elmélete nem idegen számukra.
Nézzünk pár gyakori kifejezést az arcról:
给面子 gěi miànzi -- "arcot adni", olyan módon cselekedni, hogy az egy másik embert pozíciójában megerősít, vagy jó színben tüntet fel
丢脸 diūliǎn — "arcot veszíteni", helytelen viselkedés vagy kudarc, a jó hírnéven esett csorba
不要脸 búyào liǎn — "nem akarni arcot" szégyenteljes viselkedésre mondják
További magyar nyelvű írások az arcról:
http://elib.kkf.hu/edip/D_14588.pdf
http://www.asziv.hu/archivum/2013/februar/alapgondolat/kapcsolatepites-kinaban
Remélem, ez az írás segít egy kicsit jobban megérteni ezt a fontos jelenséget ami alapvetően határozza meg a kínai társadalom és a társas kapcsolatok működését. A következő posztban a harmóniát fogjuk hasonló módon górcső alá venni.
Ezek után talán nem meglepő, hogy az idulatos viselkedés szintén arcvesztést okozhat, nem csak az aktív fél, hanem az elszenvedő alany számára is. Az önuralom elvesztése gyenge akaraterőt és az önkontroll hiányát jelzi, vagyis még ha valakinek elméletileg igaza is van egy vitában, ha ingerültté válik akkor arcot veszt, és semmiképpen nem kerülhet ki győztesként a szituációból. Ráadásul a nyílt konfrontáció nyilvánvaló tiszteletlensége a másik ember presztízsét is rombolja, így kétszeresen is modortalannak számítunk.
Az arcvesztés másik, kevésbé nyilvánvaló módja az, amikor valaki olyan helyzetbe kényszerül, ahol alkalmatlannak tűnik, például nem képes megfelelően kifejezni magát egy idegen nyelven. Kínában járó tanulók gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy a helyiek akkor sem beszélnek hozzájuk kínaiul, amikor az angoljuk minimális. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy így próbálják a saját arcukat erősíteni ("nézd, beszélek a külföldihez!") de az is benne van a pakliban hogy a hiányos kínai tudásunk közszemlére tételének "szégyentől" próbálnak megóvni minket.
Természetesen ez az udvariassági kötéltánc inkább formális kapcsolatokban fontos, az utcán szembejövő idegenekkel szemben nem feltétlenül kell alkalmazni. Barátok között radikálisan lecsökken az erre fordított energia, olyannyira hogy néha az az érzésünk támad, a kínaiak azzal viselkednek a legudvariatlanabbul, aki a legközelebb áll hozzájuk - holott a formalitás hiánya ebben az esetben éppen a kapcsolat erősségét jelzi. Ezért van az, hogy a kínai családtagok között nem szokás a "légy szíves" vagy a "köszönöm" használata. Ennek a "kifordított" logikának a megértése komoly kihívást jelent a külföldiek számára, még akkor is ha az arc elmélete nem idegen számukra.
Nézzünk pár gyakori kifejezést az arcról:
给面子 gěi miànzi -- "arcot adni", olyan módon cselekedni, hogy az egy másik embert pozíciójában megerősít, vagy jó színben tüntet fel
丢脸 diūliǎn — "arcot veszíteni", helytelen viselkedés vagy kudarc, a jó hírnéven esett csorba
不要脸 búyào liǎn — "nem akarni arcot" szégyenteljes viselkedésre mondják
További magyar nyelvű írások az arcról:
http://elib.kkf.hu/edip/D_14588.pdf
http://www.asziv.hu/archivum/2013/februar/alapgondolat/kapcsolatepites-kinaban
Remélem, ez az írás segít egy kicsit jobban megérteni ezt a fontos jelenséget ami alapvetően határozza meg a kínai társadalom és a társas kapcsolatok működését. A következő posztban a harmóniát fogjuk hasonló módon górcső alá venni.
RSS Feed
