Hu Jintao Ebben a bejegyzésben a harmónia elvéről, és annak a kínai társadalomban betöltött fontos szerepéről szeretnék beszélni.
Ha olvastad a The Geography of Thought című könyvet (magyarul sajnos nem elérhető), akkor valószínűleg ismerős már ez az elképzelés. Ha még nem olvastad, akkor nagyon ajánlom mert remek segítség a kulturális különbségek megértéséhez. Mindenesetre az alábbiakban megkísérelem röviden összefoglalni a számunkra releváns részeket.
Nisbett elmélete szerint míg a kereskedelmen alapuló ókori görög társadalom az egyéniség, az individualizmus fejlődését segítette elő, addig a földművelésből élő kínai társadalomban a harmónia volt a legnagyobb érték, mivel a szántóföldi munkához együttműködés szükséges. Mivel a hatékony csapatmunka létkérdés volt számukra, ezért a társadalom legfontosabb eleme nem az egyén, hanem a csoport volt, valamint a csoport tagjai közötti viszonyok. Ez a rendszer merőben különbözik a régi görögök társadalmától, ahol a kereskedelem, a kézművesség (és talán a kalózkodás is) az önálló egyéni gondolkodást, a függetlenséget és a versenyszellemet erősítették. Ebben a környezetben fejlődött ki az objektív, tudományos gondolkodás és a logika rendszere is.
A fent vázolt két, nagyban különböző rendszer kétfajta világnézetet hozott létre. Egy adott kultúrára jellemző világnézet mélyen beleivódik a társadalomba, benne felnőve az adott értékrendszer természetesnek, megkérdőjelezhetetlennek és univerzálisnak tűnik. Amikor azonban alkalmunk van találkozni más világnézetű emberekkel, gyakran cask akkor döbbenünk rá hogy egyáltalán lehetséges másfajta megközelítés. Sajnos a legtöbb ilyen találkozás azzal végződik, hogy minden résztvevő úgy gondolja, hogy a másik furán, értehetetetlenül vagy egyenesen bántóan viselkedett. Egy a miénktől gyökeresen eltérő gondolkodásmód megértése és elfogadása sok türelmet, megértést és időnként kifejezett erőfeszítést igényel.
A harmónia, mint ideál már az ősi Kínában megjelent. Konfuciusz ideális társadalmának legfőbb ismertetőjegye a harmónia, ahol a hierarchikus rendszer, a szabályok és rítusok mind ennek a tökéletes állapotnak a fenntartását szolgálják. A társadalom egyetlen rétege sem kivétel, kezdve a családtól, ahol a belső hierarchia szabályai érvényesek, egészen a császárig, akinek kormányzási képességeit a birodalomban uralkodó harmónia alapján ítélik meg. Konfuciusz elképzelése óta ugyan eltelt néhány ezer év, és a kulturális forradalom alatt kifejezett kampány folyt eszméinek lejáratására, mindezek ellenére a konfuciánus erkölcs és értékrend él és virul, és a mai napig jelentősen meghatározza a kínai társadalmat. Csak egy modern példát említek: 2005-ben Hu Jintao, az akkori pártfőtitkár a “Harmonikus Társadalom” jelszót tűzte ki a kormányzás irányaként.
A nyugati gondolkodásmód számára szinte elképzelhetetlen, hogy a harmónia megőrzésének érdekében akár az őszinteség is feláldozható. Különösen igaz ez Amerikában, de a nyugati típusú gondolkodásban általában fontos szerepet kap az igazságosság és az egyenesség, a magánélet és a munka világa pedig erősen elkülönül. A kínai munkahelyen és a társadalom egyéb területein azonban a személyes és az üzleti kapcsolatok szétválaszthatatlanul összefonódnak. (A kapcsolatokról egy másik posztban írok majd,mert az a téma bőven megérdemel egy külön írást). Ebben a világban az arc és a harmónia fenntartásának igénye olyan erős, hogy könnyedén felülír egyéb prioritásokat.
A legtöbb nyugati munkahelyen kollégák vagy főnökök rutinszerűen tesznek javaslatokat egy terv változtatására, vagy mutatnak rá hiányosságokra. Amennyiben az igazságosság elve nem sérül, az ilyen megjegyzések nem veszélyeztetik a személyes kapcsolatokat. Mindenki számára elfogadott, hogy a legfontosabb a hatékony munkavégzés. Ezzel szemben a kínai munkahelyen senki sem fog nyíltan kritizálni (ha mégis, akkor az illető modortalannak lesz elkönyvelve). Bármiféle negatív üzenet mindig számos dícséretbe csomagolva, és többnyire privát beszélgetés keretein belül hangzik el. Ez a fajta érzékenység gyakran a munkaminőség rovására megy, mivel a személyes kapcsolatok ápolása nagyobb prioritást élvez mint a hatékonyság.
Szóval ha kínaiak között dolgozol, valószínűleg udvariasak lesznek, de ettől még fontos hogy megtanulj olvasnni a sorok között. Ha a legújabb ötleted fogadtatása az, hogy “Remek gondolat! Dolgozd ki a részleteket és megbeszéljük!”, az nem biztos hogy egyértelmű dícséret, hanem lehet, hogy finom utalás arra, hogy az elképzelés még nem kiforrott, több munkát igényel. Ha a prezentációd bizonyos részeit illetik őszinte dícsérettel, akkor érdemes ránézni a figyelmen kívül hagyott területekre, mert lehet hogy valami probléma van velük. Valószínűleg senki nem fogja neked nyíltan megmondani, mennyire értékelik a munkádat, meg kell tanulnod a jelekből olvasni.
Mivel a konfrontáció minden áron kerülendő, ezért bizonyos dolgok sosem kerülnek kimondásra. Ennek eredményeképpen a kínaiak különösen odafigyelnek arra, hogy mi az, ami nem hangzik el. Az őszinteséget és nyitottságot kultiváló nyugatiak gyakran feltételezik, hogy amiről senki nem beszél, az nincs is. Ez a különbség komoly félreértésekhez vezethet. És bár hajlamosak vagyunk a konfrontáció-kerülő, indirekt kommunikációt megbélyegezni mint nem őszinte, vagy “sunyi”, fontos látni és megérteni a viselkedés mögött az értékrendbeli különbséget.
Ha olvastad a The Geography of Thought című könyvet (magyarul sajnos nem elérhető), akkor valószínűleg ismerős már ez az elképzelés. Ha még nem olvastad, akkor nagyon ajánlom mert remek segítség a kulturális különbségek megértéséhez. Mindenesetre az alábbiakban megkísérelem röviden összefoglalni a számunkra releváns részeket.
Nisbett elmélete szerint míg a kereskedelmen alapuló ókori görög társadalom az egyéniség, az individualizmus fejlődését segítette elő, addig a földművelésből élő kínai társadalomban a harmónia volt a legnagyobb érték, mivel a szántóföldi munkához együttműködés szükséges. Mivel a hatékony csapatmunka létkérdés volt számukra, ezért a társadalom legfontosabb eleme nem az egyén, hanem a csoport volt, valamint a csoport tagjai közötti viszonyok. Ez a rendszer merőben különbözik a régi görögök társadalmától, ahol a kereskedelem, a kézművesség (és talán a kalózkodás is) az önálló egyéni gondolkodást, a függetlenséget és a versenyszellemet erősítették. Ebben a környezetben fejlődött ki az objektív, tudományos gondolkodás és a logika rendszere is.
A fent vázolt két, nagyban különböző rendszer kétfajta világnézetet hozott létre. Egy adott kultúrára jellemző világnézet mélyen beleivódik a társadalomba, benne felnőve az adott értékrendszer természetesnek, megkérdőjelezhetetlennek és univerzálisnak tűnik. Amikor azonban alkalmunk van találkozni más világnézetű emberekkel, gyakran cask akkor döbbenünk rá hogy egyáltalán lehetséges másfajta megközelítés. Sajnos a legtöbb ilyen találkozás azzal végződik, hogy minden résztvevő úgy gondolja, hogy a másik furán, értehetetetlenül vagy egyenesen bántóan viselkedett. Egy a miénktől gyökeresen eltérő gondolkodásmód megértése és elfogadása sok türelmet, megértést és időnként kifejezett erőfeszítést igényel.
A harmónia, mint ideál már az ősi Kínában megjelent. Konfuciusz ideális társadalmának legfőbb ismertetőjegye a harmónia, ahol a hierarchikus rendszer, a szabályok és rítusok mind ennek a tökéletes állapotnak a fenntartását szolgálják. A társadalom egyetlen rétege sem kivétel, kezdve a családtól, ahol a belső hierarchia szabályai érvényesek, egészen a császárig, akinek kormányzási képességeit a birodalomban uralkodó harmónia alapján ítélik meg. Konfuciusz elképzelése óta ugyan eltelt néhány ezer év, és a kulturális forradalom alatt kifejezett kampány folyt eszméinek lejáratására, mindezek ellenére a konfuciánus erkölcs és értékrend él és virul, és a mai napig jelentősen meghatározza a kínai társadalmat. Csak egy modern példát említek: 2005-ben Hu Jintao, az akkori pártfőtitkár a “Harmonikus Társadalom” jelszót tűzte ki a kormányzás irányaként.
A nyugati gondolkodásmód számára szinte elképzelhetetlen, hogy a harmónia megőrzésének érdekében akár az őszinteség is feláldozható. Különösen igaz ez Amerikában, de a nyugati típusú gondolkodásban általában fontos szerepet kap az igazságosság és az egyenesség, a magánélet és a munka világa pedig erősen elkülönül. A kínai munkahelyen és a társadalom egyéb területein azonban a személyes és az üzleti kapcsolatok szétválaszthatatlanul összefonódnak. (A kapcsolatokról egy másik posztban írok majd,mert az a téma bőven megérdemel egy külön írást). Ebben a világban az arc és a harmónia fenntartásának igénye olyan erős, hogy könnyedén felülír egyéb prioritásokat.
A legtöbb nyugati munkahelyen kollégák vagy főnökök rutinszerűen tesznek javaslatokat egy terv változtatására, vagy mutatnak rá hiányosságokra. Amennyiben az igazságosság elve nem sérül, az ilyen megjegyzések nem veszélyeztetik a személyes kapcsolatokat. Mindenki számára elfogadott, hogy a legfontosabb a hatékony munkavégzés. Ezzel szemben a kínai munkahelyen senki sem fog nyíltan kritizálni (ha mégis, akkor az illető modortalannak lesz elkönyvelve). Bármiféle negatív üzenet mindig számos dícséretbe csomagolva, és többnyire privát beszélgetés keretein belül hangzik el. Ez a fajta érzékenység gyakran a munkaminőség rovására megy, mivel a személyes kapcsolatok ápolása nagyobb prioritást élvez mint a hatékonyság.
Szóval ha kínaiak között dolgozol, valószínűleg udvariasak lesznek, de ettől még fontos hogy megtanulj olvasnni a sorok között. Ha a legújabb ötleted fogadtatása az, hogy “Remek gondolat! Dolgozd ki a részleteket és megbeszéljük!”, az nem biztos hogy egyértelmű dícséret, hanem lehet, hogy finom utalás arra, hogy az elképzelés még nem kiforrott, több munkát igényel. Ha a prezentációd bizonyos részeit illetik őszinte dícsérettel, akkor érdemes ránézni a figyelmen kívül hagyott területekre, mert lehet hogy valami probléma van velük. Valószínűleg senki nem fogja neked nyíltan megmondani, mennyire értékelik a munkádat, meg kell tanulnod a jelekből olvasni.
Mivel a konfrontáció minden áron kerülendő, ezért bizonyos dolgok sosem kerülnek kimondásra. Ennek eredményeképpen a kínaiak különösen odafigyelnek arra, hogy mi az, ami nem hangzik el. Az őszinteséget és nyitottságot kultiváló nyugatiak gyakran feltételezik, hogy amiről senki nem beszél, az nincs is. Ez a különbség komoly félreértésekhez vezethet. És bár hajlamosak vagyunk a konfrontáció-kerülő, indirekt kommunikációt megbélyegezni mint nem őszinte, vagy “sunyi”, fontos látni és megérteni a viselkedés mögött az értékrendbeli különbséget.
Konfuciusz A konfliktuskerülő magatartást sokan gyávaságnak tekintik, ezért érdemes egy pillantást vetni ennek a hozzáállásnak az egyértelmű előnyeire is. A kínai emberek általában béketűrőbbek a nyugatiaknál, és Kínában kevesebb nyílt aggresszióval találkozni nyilvános területen. A nagyvárosok többnyire biztonságosabbak, főleg ha Amerikával hasonlítjuk őket össze. Mivel a konfrontáció kezdeményezését vagy felvállalását nem tekintik erénynek, a hétköznapi életben jóval kevesebb ilyen helyzetet láthatunk.
Ugyanakkor fontos látni, hogy a konfliktuskerülés messze nem jelent behódolást. A nyílt ellentmondás hiánya még nem egyetértés. A kínaiak szemében a türelem nem csupán egy kívánatos erény, hanem egy létfontosságú túlélési stratégia. Inkább meghátrálnak konfliktus esetén, és kivárnak, amíg a dolgok kedvezőbbre fordulnak, nem kockáztatnak bizonytalan kimenetelű összetűzést. Ez nem gyávaság, hanem egy másfajta stratégia. Méghozzá egy igen hatékony stratégia, ha a kínai történelem hosszú évezredeit nézzük, a számos támadást, sőt teljes megszállást, amikor agresszívabb népek vették át az uralmat. Mégis, mindezek ellenére Kína ma is létezik, sőt talán erősebb, mint valaha, továbbra is megőrizve a régi tradíciókat és értékrendet. Ez mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény, és remélhetőleg elgondolkodtató más kultúrák tagjai számára is.
Összefoglalva: a harmónia ideálja nem csak a felszínen látható konfliktuskerülő magatartást jelenti, hanem egy másfajta értékrendet, világnézetet, ahol a türelem és kitartás értékesebb, mint a nyílt konfrontáció. Ez a látásmód a kínai társadalom minden szegmensében megtalálható, és nagyban befolyásolja a mai Kína mindennapi életét is.
A következő bejegyzésben a személyes kapcsolatokról, és azok fontosságáról fogok írni.
Ugyanakkor fontos látni, hogy a konfliktuskerülés messze nem jelent behódolást. A nyílt ellentmondás hiánya még nem egyetértés. A kínaiak szemében a türelem nem csupán egy kívánatos erény, hanem egy létfontosságú túlélési stratégia. Inkább meghátrálnak konfliktus esetén, és kivárnak, amíg a dolgok kedvezőbbre fordulnak, nem kockáztatnak bizonytalan kimenetelű összetűzést. Ez nem gyávaság, hanem egy másfajta stratégia. Méghozzá egy igen hatékony stratégia, ha a kínai történelem hosszú évezredeit nézzük, a számos támadást, sőt teljes megszállást, amikor agresszívabb népek vették át az uralmat. Mégis, mindezek ellenére Kína ma is létezik, sőt talán erősebb, mint valaha, továbbra is megőrizve a régi tradíciókat és értékrendet. Ez mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény, és remélhetőleg elgondolkodtató más kultúrák tagjai számára is.
Összefoglalva: a harmónia ideálja nem csak a felszínen látható konfliktuskerülő magatartást jelenti, hanem egy másfajta értékrendet, világnézetet, ahol a türelem és kitartás értékesebb, mint a nyílt konfrontáció. Ez a látásmód a kínai társadalom minden szegmensében megtalálható, és nagyban befolyásolja a mai Kína mindennapi életét is.
A következő bejegyzésben a személyes kapcsolatokról, és azok fontosságáról fogok írni.
RSS Feed