Az eredeti cikk itt érhető el.

Mivel valamilyen oknál fogva a magyar fordítás még nem jelent meg a slow chinese oldalán, ezért bemásolom ide:

A „qingchunpian” olyan film vagy tévésorozat, aminek fő témája az ifjúság, többnyire iskolai szerelmek történetei, illetve a szereplők iskola utáni élete.

Az utóbbi években az ilyen filmek egyre népszerűbbek Kínában. A legismertebbek: 《老男孩》 (2010),《那些年我们一起追过的女孩》(2011) , 《致我们终将逝去的青春》, 《小时代》(2013), 《同桌的你》,《匆匆那年》,《北京爱情故事》(2014) ,valamint az idei《何以笙箫默》és《左耳》. A nagynevű sztároknak és az alapos reklámkampányoknak köszönhetően ezek a filmek már a vetítések előtt nagy figyelmet kaptak.

Valójában ezeknek az ifjúsági filmeknek a története igen egyszerű, az operatőri munka sem különleges, és a költségvetés messze elmarad az akciófilmekétől. Azonban mivel a jelenetek könnyen keltenek szimpátiát a nézőkben, a saját iskolás éveikre és első szerelmükre emlékeztetve őket, ezért a „80 utániak” (1980 után születettek), sőt még a „90 utániak” is szívesen viszik moziba a párjukat vagy a barátaikat az ilyen filmekre.

1980 szeptemberében a kormány nyilatkozatot adott ki, amiben “javasolták hogy a házaspárok csak egy gyereket szüljenek” . Később a javaslatból kötelesség lett, ez a kínai egykepolitika. A nyolcvan utániaknak a szüleikhez képest jobb életkörülményeik voltak, jobb oktatásban részesülhettek, több új dologgal találkozhattak, ezért a fiatalkori emlékeik is értékesebbek számukra. Mostanra azonban ez a generáció már a társadalom része, és a munka és az élet számos nehézségével szembesülnek. A munkanap végeztével egy moziban ülve emlékezni az ifjúkori iskolás életre számukra kétségtelenül a lazítás egy jó módja.  Az hogy a film maga mennyire színvonalas, az már nem is annyira fontos.

Végezetül hadd osszak meg veletek egy dalt, amit én nagyon szeretek. A 《匆匆那年》című film azonos című főcímdala, Wang Fei énekli, remélem, nektek is tetszik majd.

(A dalszöveget nem fordítottam le, mivel nem vagyok műfordító, és nem tudtam volna értékelhető munkát végezni rajta)

Eddig a fordítás, és akkor jöjjön a hozzáfűzött kommentár:

A "nagynyomású" kínai társadalomban, ahol a munka és a család számtalan irányból érkező elvárással telepszik mindenkire, a "gondtalan ifjúság" romantikus-nosztalgikus világa különösen népszerű. Bár ha valaki kicsit is ismeri az oktatási rendszert, akkor valamivel nehezebben azonosul ezzel a múltba révedő rajongással, de a jelek szerint a felnőtt élet hétköznapi taposómalmából szemlélve mégiscsak paradicsomi állapotnak tűnik - valószínűleg az idő itt is megszépíti az emlékeket. Tény, hogy a jelennél egy-másfél évtizeddel korábban játszódó, a nézők nagyrésze számára személyes emlékeket felidéző filmek, sorozatok igencsak népszerűek. 

Nyelvtanulók számára is igen hasznosak lehetnek az ilyen filmek, mivel a családi viszonyokba, a gyereknevelés hétköznapjaiba enged bepillantást, illetve a közelmúlt társadalmáról tudhatunk meg többet. A nyelvezet többnyire egyszerű és természetes, nem régieskedő mint a kosztümös sorozatokban, vagy szuper-trendi és őrült gyors, mint a modern városi sorozatokban. Többnyire a történetvezetés is kellemesebb, mint a gyakran erőltetett, logikai buktatókkal nehezített zsáner-sorozatokban, szóval az én személyes véleményem szerint ez ilyen sorozatok a leginkább nézhető és élvezhető darabok. 

Az én kedvencem a nagysikerű tajvani sorozat 2009-ből, a 光陰的故事, a youtube-on is fent van, itt nézhető.

A leckében említett dal videója pedig itt nézhető meg. 

Azoknak pedig akik szeretnének "mazsolázni" az ilyen jellegű alkotások között, itt egy fórumbejegyzés a douban-ról, ahol a legnépszerűbbnek megszavazott darabokat listázta ki valaki (csak tajvaniakat). Jó szórakozást!

Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke egy nagyon fontos témával foglalkozik, ami a 孝 (xiào), a szülők iránti kötelező tisztelet. A magyar nyelvben hasonló kifejezés sincsen, ezért kicsit körülményes definiálni, ezért a fordításban meg is hagytam "xiao"-nak a jobb olvashatóság érdekében. Bár a lecke elmondja a leglényegesbb dolgokat, ha valakinek teljesen új ez a koncepció, akkor hasznosnak találhatja az alábbi összefoglalást.

A konfuciánus "tökéletes világ" egy szigorúan hierarchikus társadalom, ahol mindenkinek meg van szabva a pontos helye. A felül levők irányítják az alul levőket, az alul levők pedig engedelmeskednek. Ebben a világban a családi kapcsolatok és a társadalmi viszonyok nem válnak külön, ugyanazok a szabályok vezérlik őket: a magasabb rangú hivatalnokot ugyanolyan tisztelet illeti meg mint az idősebb családtagokat, illetve a családfő utasításainak is ugyanúgy kell engedelmeskedni mintha az a törvény szava lenne.

A családi és "civil" kapcsolatok ilyen összefonódása a nyugati ember számára szokatlan lehet, és a kultúrában járatlan külföldinek sok nehézséget okozhat a beilleszkedésben. 

A szülők, és kiterjesztve minden idősebb ember iránti tisztelet, csakúgy mint a többi konfuciánus elv, a harmónia fenntartását szolgálja. (A harmónia fontosságáról itt olvashatsz részetesebben) A "xiao"-nak azonban van egy másik fontos aspektusa is: a régi időkben a földművelő társadalomban a gyerekek nagy száma jelentette az "életbiztosítást". Mivel pénzbeli megtakarításuk, ingatlanjuk nem volt, a felnövő gyerekek gondoskodása vált az idősödő emberek egyetlen támaszává. Minél több gyerek (főleg ugye fiúgyerek) volt egy családban, a szülők annál inkább biztosak lehettek benne hogy idős korukban lesz aki eltartja őket és gondoskodik róluk. Ezért a szülőkről való gondoskodás a közmorál alapvető eleme lett, mindenki számára egyformán létező kötelesség.

Egyészen a mai napig, a "xiao" fontos része az egyes ember karakterének. A kínaiak úgy tartják, aki a saját szüleiről nem gondoskodik, aki a saját családtagjait nem tartja tiszteletben, az hogyan is lehetn képes másokkal szemben becsületesen, tisztelettel viselkedni? És bár már messze nem mindenre kiterjedően, de azért a mai fiatalok is követik a szülők útmutatását, sokkal inkább mint a nyugati családok gyermekei. 

A "harmónia mindenáron" alapelv és a "xiao" találkozásából érdekes helyzetek tudnak kialakulni, ami a mi számunkra furcsa, első ránézésre nehezen érthető. Például minden évben a holdújév közeledtével megjelennek a "bérelj barátot/barátnőt" szolgáltatások a neten, hogy a távoli városokban dolgozó, ünnepekre hazatérő fiatal kielégíthesse a türelmetlen szülők vágyát, miszerint "hazahozza" a leendő házastársat bemutatni. Ebben az esetben a hazugság, a hamis kapcsolat igazából a "xiao" megnyilvánulása, hiszen a fiatal mindent azért tesz hogy a szülei boldogok legyenek. 

Ebből is látható, hogy a "xiao" nem csupán a gyermekkorban fontos erény, hanem a kínai embereket végigkíséri egész életükön, főleg amíg a szülők életben vannak. Aki szeretné látni, hogyan működik ez a gyakorlatban, kínai ismerősök híjján a kínai családi tévésorozatokat nézheti, ugyanis ez a téma nagyon gyakran előkerül. 

Ha valakit bővebben érdekel a téma akkor ajánlom P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete c. könyvét, ami a két vonatkozó klasszikus, "A szülőtisztelet könyve" és a "Huszonnégy példázat a szülőtiszteletről" fordítását tartalmazza. Ez utóbbi mű került említésre a slow chinese leckében is.

Ahogy máskor is, továbbra is szívesen várok kérdéseket, észrevételeket!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Sajnos az utóbbi hetekben túl elfoglalt voltam, ezért néhány lecke kimaradt, de remélem mostantól megint rendszeresen tudok majd fordításokat közölni. A mai szöveg elég érdekes témát boncolgat, a kínai címe 最有中国味道的词语, vagyis a "leginkább kínai ízű kifejezés". Az "íz" szó a kínaiban jóval tágabb jelentéssel bír mint a magyarban, magában foglalva olyan aspektusokat, mint a hangulat, illetve az érzés amit egy adott dolog a szemlélőben/hallgatóban kelt. 
A kifejezés többféle értelmezési lehetőségét jól mutatja a felmerült ötletek változatossága. A klasszikus értelemben vett kulturális tartalmú szavak, mint a Jiangnan vagy a "gongxi" a hagyományokra és a történelemre fókuszál, míg a "chengguan" és a "wumai" nemcsak az aktuális hétközapokra reflektál, de egyértelműen szatirikusan teszi. Hogy megkönnyítsem a kulturális háttérben kevésbé jártas tanuók dolgát, gyorsan nézzük végig a felvetett ötleteket. Bár a legfontosabb információkat már a fordításba is betűztem, itt most egy kicsit bővebben is tudunk róluk szót ejteni:

江南 jiāngnán - A Jangce (长江)folyótól délre eső területek, leginkább Jiangsu és Anhui tartományok déli, valamint Zhejiang északi részére utal, Kína talán legtermékenyebb területe, valamint természetileg is az egyik legszebbnek tartott, nem véletlenül jelenik meg gyakran az irodalomban is


恭喜 gōngxǐ - A leggyakrabban hasznlt kifejezés a gratulációra, használják esküvőkön, családi vagy hivatalos eseményeken egyaránt, de leggyakrabban holdújévkor. Olyankor a 恭喜发财 kifejezés a gratuláció mellett rögtön a jókívánságot is tartalmazza.


长安 cháng'ān - A mai Xi'an területén elhelyezkedő egykori főváros. A Jiangnan-hoz hasonlóan ez is a Tang-kori virágzó időszakra emlékeztet, a gazdag kulturális hagyományokra, de egyúttal egyfajta nosztalgikus "aranykorra" is lehet utalás


红颜 hóngyán - Szó szerint "piros orca" ami a szépséget szimbolizálja, szép fiatal lányokra mondják. 


拆迁 chāiqiān - Épület lebontása, a lakók kiköltöztetésével. A nagysebességű városiasodás és iparosodás miatt Kínában mindenhol látható ez a jelenség, amikor többnyire fejlesztési célokra kisajátított területekről kell a lakóknak elköltözniük, gyakran akaratuk ellenére. A probléma súlyát mutatja, hogy a jelenségnek önálló wikipédia-szócikket is szenteltek, (angolul itt olvasható) ami szerint a kilencvenes évek óta növekvő tendenciát mutat, és a vidéki területeken az általános elégedetlenség legfőbb oka, mivel gyakran mindenféle kompenzáció nélkül történik a területek kisajátítása. Erre utal a következő kifejezésünk is.


强拆 qiángchāi - Annyira új kifejezés, hogy a szótárak sem feltétlenül ismerik, a 强制拆迁, vagyis az "erőszakkal való kiköltöztetés és bontás" rövidített formája. A google képkeresőjébe bemásolva rengeteg megrázó példát lehet találni, szövegértés szükségessége nélkül.  


城管 chéngguǎn - Míg a bontások és kiköltöztetések inkább a vidéket érintik, a chengguan jelensége viszont a városokban látható. Ők a helyi kormányzat végrehajtó erői, nem rendőrök, de nem is egyszerű "közterület-felügyelők". 2001-2002-ben kezdődött a tevékenységük, aminek legfontosabb eleme az illegális utcai árusítás felszámolása. Nem meglepő módon ez számos konfliktust eredményezett, köztük végzeteseket is, ezért vált a chengguan a felesleges brutalitás és a hatalommal való visszaélés szimbólumává. Egy korábbi slowchinese lecke foglalkozott a chengguan témájával, itt lehet elérni.


北京 běijīng - Míg a főváros nevének említése utalhatna a gazdag történelmi és kulturális háttérre, ebben az esetben a szöveg azt sugallja, hogy itt valószínűleg ironikusan értendő, a majdnem állandó légszennyezési probléma miatt. Erre utal a következő kifejezés is.


雾霾  wùmái - A szmog egyre súlyosabb egészségügyi kockázatot jelent Kína számos területén, különösen Pekingben és környékén. Hivatalosan sokáig nem ismerték el, és most is érzékeny téma a kormányzat számára. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy az idén készült dokumentumfilm bár felkerült a kínai videómegosztó oldalakra, de aztán nagyon gyorsan el is tűnt onnan. A teljes film angol felirattal látható a youtube-on, ami Kínából viszont elérhetetlen.


Remélem, ez a pár sor hasznos volt a mai lecke könnyebb megértéséhez. Szokás szerint, kérdéseket és észrevételeket szívesen várok!