Van egy podcast-sorozat, amit már hónapok óta hallgatok. Egy angol nyelvű blogon akadtam rá, ahol haladóknak ajánlottak nézni- illetve hallgatnivalót. Középfokú szintig rengeteg nagyszerű tankönyv és tananyag létezik (igaz, többségük angolul), azonban az ennél magasabb szintű tanulóknak folyamatos probléma a megfelelő „input” hiánya. A tankönyvek már túl könnyűek, a legtöbb „igazi”, vagyis anyanyelvűeknek szánt tartalom (pl, tévéműsorok, könyvek stb) viszont még túl nagy kihívás. Valóságos művészet megtalálni mindenkinek a személy szerint legmegfelelőbb nézni/olvasni/hallgatnivalót.

Ezért különösen megörültem, amikor kiderült, hogy ennek a podcast-nak a házigazdája tisztán, viszonylag lassan beszél, és ráadásul még egészen érdekes dolgokról is. Mint megtudtam, a show eredetileg számítástechnikai témákkal foglalkozott, de az évek során szóba került más dolog is, és a hallgatói érdeklődés folytán a sorozat lassan magába foglalt olyan témákat is, mint életmód, utazás, vagy éppen könyvek bemutatása. Az első epizód amit meghallgattam éppen egy ilyen könyvismertető volt, és nem csupán a megértés sikere miatt volt élvezetes hallgatni, hanem a téma érdekessége, illetve a házigazda személyisége miatt is. Így hát rendszeres hallgatóvá váltam.

Az egyik májusi részben arról volt szó, hogy a házigazda nagy elhatározással úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, így a kies Kunmingból a feleségével együtt áttelepszik Új-Zélandra, legalábbis egy időre, aztán a többi majd kialakul. Mivel ez az első eset, hogy ilyesmire vállalkozik, a házigazda a hallgatók segítségét kérte, hogy aki járt már ott, illetve akinek van hasznos tanácsa-tapasztalata másik országba település kapcsán, az írjon neki. Nosza, nekem se kellett több, írtam egy gyors e-mailt, leginkább azért, mert szerettem volna neki ajánlanni egy könyvet ami szerintem hasznos lehet neki ebben a helyzetben (a blogon már korábban említett „The Geography of Though”). Persze írás közben annyira belelkesedtem, hogy a végén elfelejtettem hozzábiggyeszteni a linket, így később kellett még egy üzenetet küldenem.
​

Minden hónapban, rendszerint a hónap végén van egy epizód, amikor nincs meghatározott téma, hanem a beszélgetés a korábbi részekre érkezett reakciók körül forog, sokan kérdéseket küldenek be, és persze akad sok vélemény, meg személyes történet is.  Amúgy is szívesen hallgatom, de most különösen kíváncsian vártam az aktuális részt, hogy halljam,megemlíti-e a fura külföldit, aki nem éppen tökéletes kínaisággal ír neki. Hát, nemcsak megemlítette, hanem az epizód címének is az üzenetem egyik mondatát választotta. A különösen hosszú, kétórás epizód legvégére tartogatta a cím magyarázatát, és legnagyobb meglepetésemre a teljes emailt beolvasta, még azt a pár mondatot is, amit  angolul írtam. Kedves módon kicsit kisimította a kínai mondataimat itt-ott, de legalább jókat kuncogott az elírt írásjegyeken.


Ezek után muszáj lesz újra írnom neki, nem utolsósorban hogy köszönetet mondjak, és nem csak azért, hogy beolvasta a levelemet, hanem inkább azért az élményért, hogy a kommunikációban egyenrangú partnernek érezhettem magam, nem arról volt szó, hogy hogyan írok kínaiul, hanem arról, hogy mit. Ez a fajta tapasztalat minden nyeltanuló számára fontos motiváló erő, ugyanakkor elég nehezen elérhető, különösen kínaiul kell hozzá sok munka, de én azt mondom, főleg miután alkalmam volt a saját kínai mondataimat viszonthallani az éterben, hogy bizony megéri.
 
A vonatkozó epizód itt érhető el, illetve a sorozat megtalálható Itunes-on is 狗熊有话说 címen. Aki hallgatta, annak szívesen várom a véleményét a kommentekben!

Ebben az új poszt-sorozatban olyan, többnyire netes forrásokról fogok írni, amik segíthetnek a nyelvtanulásban. Igyekszem rámutatni az előnyökre és a hátrányokra is, hogy mindenki megtalálhassa a neki legjobban megfelelő módszert.
 
Az első delikvens: Decipher Chinese
​
Mi ez?
Egy olyan alkalmazás, ami okostelefonon és weben is elérhető. Rövid, néhány mondatos történetek, hírek kínaiul, hanganyaggal, beépített szótárral.
Az oldal állítása szerint a szövegeket tanárok írják – ránézésre úgy tűnik anyanyelvű tanárok, akik nem mindig érzik, mi a nehéz a tanulónak.
Az oldal eléggé tanulóbarát módon van elrendezve, az írásjegyek szép nagyok, van köztük távolság, a szöveg jól olvasható. Az egyes írásjegyekre kattintva megjelenik a pinyin, illetve kis ablakban az angol fordítás, valamint meg lehet hallgatni az adott szó kiejtését is. Ha továbbkattintunk, a felugró ablak eltűnik, a pinyin pedig a beállítástól függően vagy megmarad az írásjegy fölött, vagy pedig szintén eltűnik, szerintem okos megoldás.
Elméletileg tanárokkal is lehet élőben chatelni (gondolom angolul és/vagy kínaiul), de ezt a funkciót nem próbáltam ki.
 
Kinek ajánlott?
A bemutatkozó videóban kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlják. Személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy teljesen kezdőknek is hasznos lehet. Hiába a színkódolt HSK-szókincs és a rövidség, ha a nyelvtan és a mondatszerkezetek meghaladják a tanuló kapacitását.
 
Hol érhető el?
http://www.decipherchinese.com/
Illetve magtalálható az apple app store-ban, valamint a google play áruházban is.
​

Az eredeti cikk itt érhető el.

Mivel késve küldtem el a fordítást, ezért nem tudom, mikor fog a honlapon megjelenni, a biztonság kedvéért bemásolom ide is:

Minden év júniusában álmodom a gaokao-val, van amikor azt hogy elfelejtem vinni a vizsgaengedélyemet, van amikor azt hogy nincs nálam toll,  nagyon kétségbe vagyok esve, egyre csak sírok, aztán felébredek.  Régi osztálytársakkal beszélgetve rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen aki a gaokao-ról álmodik. Számunkra a gaokao az ifjúkori emlékek kitörölhetetlen része.

Amerikába érkezésem óta egy privát lánygimnáziumban tanítok kínait, ahol sok diák készül egyetemre jelentkezni, és időnként megérdezik, hogy a kínai iskolások hogyan juthatnak be az egyetemekre, milyen anyagokból kell felkészülniük. Egyszer egy különórát is tartottam ahol a gaokao-ról beszéltünk.

Kínában az általános iskola többnyire öt vagy hat év, a középiskola pedig három év alsó- és három év felső-középiskolából áll. A gaokao többnyire a felső középiskola harmadik évének júniusában van, évente csak egyetlen alkalommal. Ha valaki lemarad vagy megbukik, akkor csak a következő év júniusában próbálhatja újra. Ezért a vizsgázó középiskolások csak „fekete június”-nak hívják ezt az időszakot.

Amerikával ellentétben Kínában az egyetemi jelentkezéshez nem kell ajánlólevél vagy jelentkezési lap. Leginkább csak a gaokao eredményekre van szükség.  Emiatt a nyomás miatt az sok iskolában a tanárok a felső középiskola első két évében leadják a gaokao teljes anyagát. A harmadik évben aztán csoportokra osztva gyakorolnak, próbavizsgákat csinálnak.

Mivel a verseny rendkívül éles, sok tanuló az iskolai órai munkán kívül még különórákra is jár. Egy film is bemutatja a a gaokao-s diákok és tanárok életkörülményeit, akit érdekel, megkeresheti, a címe „Qingchunpai”, a Youtube-on megtalálható.

Ha valakinek van különleges tehetsége, például a szépművészetek, zene, tánc, hangszerek vagy sport terén, ők egy kicsit könnyebben vehetik a dolgot, mert az egyetemek gaokao-követelménye az ő esetükben valamivel alacsonyabb.

Az utóbbi két évben a gaokao megváltozott, néhány egyetem ugyanis összefogott, és előre elkezdtek tanulókat keresni, interjúztatni, stb. Néhány kiemelkedő tanuló számára járható ez az út, nekik többnyire az iskolavezető ajánlólevelére is szükség van.

Kínában ha pekingi lakos vagy, akkor a Peking Egyetemre vagy a Qinghua egyetemre kicsit könnyebben bejuthatsz, mint a máshol lakók. Mivel a pekingi egyetemekre jelentkező pekingiek száma nagyobb, ezért az ilyen {máshonnan érkező diákok} felvételi aránya még kisebb. Ezért az ugyanarra az egyetemre más-más tartományból jelentkező diákok számára a bejutás nehézsége nem egyforma.

Sokan éppen ezért mennek Pekingbe, Shanghaiba, hasonló helyekre dolgozni, lakást venni, hogy megkapják a helyi hukou-t [hivatalos lakcím regisztráció] hogy a gyerekeik később jobb oktatásban részesülhessenek.

Ebből a szempontból a gaokao-ban előfordul egyenlőtlenség. Mégis nagyon sok ember számára a gaokao meglehetősen fair, ha valaki jól vizsgázik, akkor a családi háttértől függetlenül esélye lehet bejutni Kína legrangosabb egyetemeire.

Eddig a fordítás. 
A Gaokao 高考(gāokǎo) egy rövidítés, a teljes neve 普通高等學校招生全國統一考試, vagyis "általános felsőoktatási országos egyesített vizsga" vagy valami ilyesmi, nem tudok róla hogy lenne hivatalos neve magyarul.
A gaokao egyetlen vizsgával meghatározhatja valakinek a teljes további életét, ezért borzasztóan fontos. Nem csak a diákok élete forog évekig ekörül, hanem a hozzátartozók, tanárok számára is meghatározó. Minden évben a vizsga közeledtével megszaporodik a hírek száma amiben axtrém keményen készülő diákokról számolnak be (például a híres eset 2012-ből, amikor a tanteremben infúzióra kötött diákok képe bejárta az internetet, cikk itt), a vizsga után pedig csillogó sikersztorik és családi drámák olvashatók, mint például az a diák aki a családjától távol készült a gaokao-ra, és aki elől hetekig eltitkolták a nagymamája halálhírét, nehogy ez megzavarja a felkészülésben.


A kínai oktatási rendszer, talán a klasszikus császári vizsgák nyomán járva, vizsgák rendszerére épül. Az utóbbi időben egyre több kritika éri ezt a rugalmatlan, személytelen rendszert, ahol a diákok gyakorlatilag a vizsgázás tudományát sajátatják el és gyakorolják, ami rengeteg magolást és vizsgázási stratégiát jelent, azonban az értelmezés, önálló kritikus gondolkodás képessége teljesen háttérbe szorul. Így a gaokao-ra való készülés nagyrésze is gépies biflázás, ahol az anyag megértése, való életben való alkalmazása lényegtelen, az egyetlen cél a vizsgalap helyes kitöltése. Nem csoda ha ez a fajta stressz a vizsga fontosságával együtt hatalmas terhet ró a tanulókra.


Ahogy a lecke szövegében is említésre került, a gaokao sok esetben nem ad egyenlő esélyt mindenkinek, részben földrajzi szabályozások miatt, részben pedig a közoktatás egészében jelenlevő egyenetlen forráseloszlás miatt - vagyis ugye ahol több a pénz, ott jobb az oktatás és a diákok jobb esélyekkel indulnak. A vizsgát sok kritika éri, többnyire jogosan, az aránytalanságok és a túl nagy teher miatt. A vizsgaközpontú, rugalmatlan oktatási rendszer szimbólumaként sokan szeretnék ha a gaokao-t eltörölnék. Viszont az is tény, hogy egyelőre senki nem tud jobb megoldást, így a gaokao valószínűleg egy darabig még a helyén marad.

A leckében említett film itt nézhető meg.
Egy angol nyelvű dokumentumfilm a vizsgára készülő diákokról pedig itt.

Kérdéseket, észrevételeket továbbra is szívesen várok!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Mivel valamilyen oknál fogva a magyar fordítás még nem jelent meg a slow chinese oldalán, ezért bemásolom ide:

A „qingchunpian” olyan film vagy tévésorozat, aminek fő témája az ifjúság, többnyire iskolai szerelmek történetei, illetve a szereplők iskola utáni élete.

Az utóbbi években az ilyen filmek egyre népszerűbbek Kínában. A legismertebbek: 《老男孩》 (2010),《那些年我们一起追过的女孩》(2011) , 《致我们终将逝去的青春》, 《小时代》(2013), 《同桌的你》,《匆匆那年》,《北京爱情故事》(2014) ,valamint az idei《何以笙箫默》és《左耳》. A nagynevű sztároknak és az alapos reklámkampányoknak köszönhetően ezek a filmek már a vetítések előtt nagy figyelmet kaptak.

Valójában ezeknek az ifjúsági filmeknek a története igen egyszerű, az operatőri munka sem különleges, és a költségvetés messze elmarad az akciófilmekétől. Azonban mivel a jelenetek könnyen keltenek szimpátiát a nézőkben, a saját iskolás éveikre és első szerelmükre emlékeztetve őket, ezért a „80 utániak” (1980 után születettek), sőt még a „90 utániak” is szívesen viszik moziba a párjukat vagy a barátaikat az ilyen filmekre.

1980 szeptemberében a kormány nyilatkozatot adott ki, amiben “javasolták hogy a házaspárok csak egy gyereket szüljenek” . Később a javaslatból kötelesség lett, ez a kínai egykepolitika. A nyolcvan utániaknak a szüleikhez képest jobb életkörülményeik voltak, jobb oktatásban részesülhettek, több új dologgal találkozhattak, ezért a fiatalkori emlékeik is értékesebbek számukra. Mostanra azonban ez a generáció már a társadalom része, és a munka és az élet számos nehézségével szembesülnek. A munkanap végeztével egy moziban ülve emlékezni az ifjúkori iskolás életre számukra kétségtelenül a lazítás egy jó módja.  Az hogy a film maga mennyire színvonalas, az már nem is annyira fontos.

Végezetül hadd osszak meg veletek egy dalt, amit én nagyon szeretek. A 《匆匆那年》című film azonos című főcímdala, Wang Fei énekli, remélem, nektek is tetszik majd.

(A dalszöveget nem fordítottam le, mivel nem vagyok műfordító, és nem tudtam volna értékelhető munkát végezni rajta)

Eddig a fordítás, és akkor jöjjön a hozzáfűzött kommentár:

A "nagynyomású" kínai társadalomban, ahol a munka és a család számtalan irányból érkező elvárással telepszik mindenkire, a "gondtalan ifjúság" romantikus-nosztalgikus világa különösen népszerű. Bár ha valaki kicsit is ismeri az oktatási rendszert, akkor valamivel nehezebben azonosul ezzel a múltba révedő rajongással, de a jelek szerint a felnőtt élet hétköznapi taposómalmából szemlélve mégiscsak paradicsomi állapotnak tűnik - valószínűleg az idő itt is megszépíti az emlékeket. Tény, hogy a jelennél egy-másfél évtizeddel korábban játszódó, a nézők nagyrésze számára személyes emlékeket felidéző filmek, sorozatok igencsak népszerűek. 

Nyelvtanulók számára is igen hasznosak lehetnek az ilyen filmek, mivel a családi viszonyokba, a gyereknevelés hétköznapjaiba enged bepillantást, illetve a közelmúlt társadalmáról tudhatunk meg többet. A nyelvezet többnyire egyszerű és természetes, nem régieskedő mint a kosztümös sorozatokban, vagy szuper-trendi és őrült gyors, mint a modern városi sorozatokban. Többnyire a történetvezetés is kellemesebb, mint a gyakran erőltetett, logikai buktatókkal nehezített zsáner-sorozatokban, szóval az én személyes véleményem szerint ez ilyen sorozatok a leginkább nézhető és élvezhető darabok. 

Az én kedvencem a nagysikerű tajvani sorozat 2009-ből, a 光陰的故事, a youtube-on is fent van, itt nézhető.

A leckében említett dal videója pedig itt nézhető meg. 

Azoknak pedig akik szeretnének "mazsolázni" az ilyen jellegű alkotások között, itt egy fórumbejegyzés a douban-ról, ahol a legnépszerűbbnek megszavazott darabokat listázta ki valaki (csak tajvaniakat). Jó szórakozást!

Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke egy nagyon fontos témával foglalkozik, ami a 孝 (xiào), a szülők iránti kötelező tisztelet. A magyar nyelvben hasonló kifejezés sincsen, ezért kicsit körülményes definiálni, ezért a fordításban meg is hagytam "xiao"-nak a jobb olvashatóság érdekében. Bár a lecke elmondja a leglényegesbb dolgokat, ha valakinek teljesen új ez a koncepció, akkor hasznosnak találhatja az alábbi összefoglalást.

A konfuciánus "tökéletes világ" egy szigorúan hierarchikus társadalom, ahol mindenkinek meg van szabva a pontos helye. A felül levők irányítják az alul levőket, az alul levők pedig engedelmeskednek. Ebben a világban a családi kapcsolatok és a társadalmi viszonyok nem válnak külön, ugyanazok a szabályok vezérlik őket: a magasabb rangú hivatalnokot ugyanolyan tisztelet illeti meg mint az idősebb családtagokat, illetve a családfő utasításainak is ugyanúgy kell engedelmeskedni mintha az a törvény szava lenne.

A családi és "civil" kapcsolatok ilyen összefonódása a nyugati ember számára szokatlan lehet, és a kultúrában járatlan külföldinek sok nehézséget okozhat a beilleszkedésben. 

A szülők, és kiterjesztve minden idősebb ember iránti tisztelet, csakúgy mint a többi konfuciánus elv, a harmónia fenntartását szolgálja. (A harmónia fontosságáról itt olvashatsz részetesebben) A "xiao"-nak azonban van egy másik fontos aspektusa is: a régi időkben a földművelő társadalomban a gyerekek nagy száma jelentette az "életbiztosítást". Mivel pénzbeli megtakarításuk, ingatlanjuk nem volt, a felnövő gyerekek gondoskodása vált az idősödő emberek egyetlen támaszává. Minél több gyerek (főleg ugye fiúgyerek) volt egy családban, a szülők annál inkább biztosak lehettek benne hogy idős korukban lesz aki eltartja őket és gondoskodik róluk. Ezért a szülőkről való gondoskodás a közmorál alapvető eleme lett, mindenki számára egyformán létező kötelesség.

Egyészen a mai napig, a "xiao" fontos része az egyes ember karakterének. A kínaiak úgy tartják, aki a saját szüleiről nem gondoskodik, aki a saját családtagjait nem tartja tiszteletben, az hogyan is lehetn képes másokkal szemben becsületesen, tisztelettel viselkedni? És bár már messze nem mindenre kiterjedően, de azért a mai fiatalok is követik a szülők útmutatását, sokkal inkább mint a nyugati családok gyermekei. 

A "harmónia mindenáron" alapelv és a "xiao" találkozásából érdekes helyzetek tudnak kialakulni, ami a mi számunkra furcsa, első ránézésre nehezen érthető. Például minden évben a holdújév közeledtével megjelennek a "bérelj barátot/barátnőt" szolgáltatások a neten, hogy a távoli városokban dolgozó, ünnepekre hazatérő fiatal kielégíthesse a türelmetlen szülők vágyát, miszerint "hazahozza" a leendő házastársat bemutatni. Ebben az esetben a hazugság, a hamis kapcsolat igazából a "xiao" megnyilvánulása, hiszen a fiatal mindent azért tesz hogy a szülei boldogok legyenek. 

Ebből is látható, hogy a "xiao" nem csupán a gyermekkorban fontos erény, hanem a kínai embereket végigkíséri egész életükön, főleg amíg a szülők életben vannak. Aki szeretné látni, hogyan működik ez a gyakorlatban, kínai ismerősök híjján a kínai családi tévésorozatokat nézheti, ugyanis ez a téma nagyon gyakran előkerül. 

Ha valakit bővebben érdekel a téma akkor ajánlom P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete c. könyvét, ami a két vonatkozó klasszikus, "A szülőtisztelet könyve" és a "Huszonnégy példázat a szülőtiszteletről" fordítását tartalmazza. Ez utóbbi mű került említésre a slow chinese leckében is.

Ahogy máskor is, továbbra is szívesen várok kérdéseket, észrevételeket!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Sajnos az utóbbi hetekben túl elfoglalt voltam, ezért néhány lecke kimaradt, de remélem mostantól megint rendszeresen tudok majd fordításokat közölni. A mai szöveg elég érdekes témát boncolgat, a kínai címe 最有中国味道的词语, vagyis a "leginkább kínai ízű kifejezés". Az "íz" szó a kínaiban jóval tágabb jelentéssel bír mint a magyarban, magában foglalva olyan aspektusokat, mint a hangulat, illetve az érzés amit egy adott dolog a szemlélőben/hallgatóban kelt. 
A kifejezés többféle értelmezési lehetőségét jól mutatja a felmerült ötletek változatossága. A klasszikus értelemben vett kulturális tartalmú szavak, mint a Jiangnan vagy a "gongxi" a hagyományokra és a történelemre fókuszál, míg a "chengguan" és a "wumai" nemcsak az aktuális hétközapokra reflektál, de egyértelműen szatirikusan teszi. Hogy megkönnyítsem a kulturális háttérben kevésbé jártas tanuók dolgát, gyorsan nézzük végig a felvetett ötleteket. Bár a legfontosabb információkat már a fordításba is betűztem, itt most egy kicsit bővebben is tudunk róluk szót ejteni:

江南 jiāngnán - A Jangce (长江)folyótól délre eső területek, leginkább Jiangsu és Anhui tartományok déli, valamint Zhejiang északi részére utal, Kína talán legtermékenyebb területe, valamint természetileg is az egyik legszebbnek tartott, nem véletlenül jelenik meg gyakran az irodalomban is


恭喜 gōngxǐ - A leggyakrabban hasznlt kifejezés a gratulációra, használják esküvőkön, családi vagy hivatalos eseményeken egyaránt, de leggyakrabban holdújévkor. Olyankor a 恭喜发财 kifejezés a gratuláció mellett rögtön a jókívánságot is tartalmazza.


长安 cháng'ān - A mai Xi'an területén elhelyezkedő egykori főváros. A Jiangnan-hoz hasonlóan ez is a Tang-kori virágzó időszakra emlékeztet, a gazdag kulturális hagyományokra, de egyúttal egyfajta nosztalgikus "aranykorra" is lehet utalás


红颜 hóngyán - Szó szerint "piros orca" ami a szépséget szimbolizálja, szép fiatal lányokra mondják. 


拆迁 chāiqiān - Épület lebontása, a lakók kiköltöztetésével. A nagysebességű városiasodás és iparosodás miatt Kínában mindenhol látható ez a jelenség, amikor többnyire fejlesztési célokra kisajátított területekről kell a lakóknak elköltözniük, gyakran akaratuk ellenére. A probléma súlyát mutatja, hogy a jelenségnek önálló wikipédia-szócikket is szenteltek, (angolul itt olvasható) ami szerint a kilencvenes évek óta növekvő tendenciát mutat, és a vidéki területeken az általános elégedetlenség legfőbb oka, mivel gyakran mindenféle kompenzáció nélkül történik a területek kisajátítása. Erre utal a következő kifejezésünk is.


强拆 qiángchāi - Annyira új kifejezés, hogy a szótárak sem feltétlenül ismerik, a 强制拆迁, vagyis az "erőszakkal való kiköltöztetés és bontás" rövidített formája. A google képkeresőjébe bemásolva rengeteg megrázó példát lehet találni, szövegértés szükségessége nélkül.  


城管 chéngguǎn - Míg a bontások és kiköltöztetések inkább a vidéket érintik, a chengguan jelensége viszont a városokban látható. Ők a helyi kormányzat végrehajtó erői, nem rendőrök, de nem is egyszerű "közterület-felügyelők". 2001-2002-ben kezdődött a tevékenységük, aminek legfontosabb eleme az illegális utcai árusítás felszámolása. Nem meglepő módon ez számos konfliktust eredményezett, köztük végzeteseket is, ezért vált a chengguan a felesleges brutalitás és a hatalommal való visszaélés szimbólumává. Egy korábbi slowchinese lecke foglalkozott a chengguan témájával, itt lehet elérni.


北京 běijīng - Míg a főváros nevének említése utalhatna a gazdag történelmi és kulturális háttérre, ebben az esetben a szöveg azt sugallja, hogy itt valószínűleg ironikusan értendő, a majdnem állandó légszennyezési probléma miatt. Erre utal a következő kifejezés is.


雾霾  wùmái - A szmog egyre súlyosabb egészségügyi kockázatot jelent Kína számos területén, különösen Pekingben és környékén. Hivatalosan sokáig nem ismerték el, és most is érzékeny téma a kormányzat számára. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy az idén készült dokumentumfilm bár felkerült a kínai videómegosztó oldalakra, de aztán nagyon gyorsan el is tűnt onnan. A teljes film angol felirattal látható a youtube-on, ami Kínából viszont elérhetetlen.


Remélem, ez a pár sor hasznos volt a mai lecke könnyebb megértéséhez. Szokás szerint, kérdéseket és észrevételeket szívesen várok!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Bár a holdújévet már magunk mögött hagytuk, ez a kis szöveg az ünnep egy érdekes aspektusát mutatja be, ami többnyire kimarad a tankönyvekből.

Azt ugye mindenki tudja, hogy ilyenkor összejön a család apraja-nagyja, és főleg a sokmilliónyi migráns munkás és otthonától távol tanuló diák számára ez az egyetlen alkalom az évben hogy találkozzanak a rokonokkal. Ilyenkor aztán nincs menekvés, a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik igyekeznek "behozni" a lemaradást, és alaposan kifaggatni az ifjabbakat tanulmányaikról, körülményikről, terveikről. Ez bár eredetileg a törődés kifejezésének módja, ám könnyen "félrecsúszhat" a társalgás, ha az adott fiatal elképzelései nem passzolnak a gyakran jóval konzertavtívabb idősebb rokonok világnézetébe. Ez az ellentét különösen éles lehet, ha a fiatal kisvárosi, vagy vidéki családjához tér haza nagyvárosi egyeteméről vagy munkahelyéről. 

A leggyakoribb kérdések természetesen az iskolai előmenetelről, munkakeresésről, illetve a családalapításról szólnak. Mivel a kínaiak társadalmában a család az alapvető egység, nem az egyén, ezért egy fiataltól elvárják, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és olyan életet építsen magának, amivel a család többi része is egyetért. Például a szülők iránti kötelességnek számít a családalapítás, amit minél előbb illik abszolválni, természetesen gyerekkel, konzervatívabb körökben lehetőleg fiúgyerekkel. 

A nagyvárosokban, modern, gyakran nemzetközi környezetben tanuló-dolgozó fiataloknak komoly problémát okozhat hogy a városias életmódjuk, gondolkodásmódjuk és döntéseik nem nyerik el a hagyományosabban gondolkodó idősebb családtagok egyetértését. És bár az év nagyrészében eléggé messze vannak egymástól ahhoz, hogy a fiatal viszonylag szabadon élje az életét. ám a holdújévi ünnepek alatt bizony nem menekülhet a teljes rokonság keresztkérdései elől. Érthető, ha ilyen körülmények között az újévi hazalátogatás nem annyira várva-várt esemény, semmint nyomasztó kötelesség, amin igyekeznek hamar túllenni. 

Néhány érdekesebb kifejezés:

尴尬       gāngà       kínos, zavarba ejtő, kellemetlen


晚辈      wǎnbèi       "későbbi generáció", fiatalabb korosztály

长辈      zhǎngbèi    "idősebb generáció", idősebb korosztály


相亲      xiāngqīn      "vakrandi", többnyire családtagok, ismerősök által szervezett találkozó, bár újabban     társközvetítő cégek szolgálatai is elérhetőek. Az ilyen talékozók célja mindig a megfelelő leendő házastárs megtalálása

Remélem, sikerült valami újat,hasznosat tanulni evvel a leckével is. Mint mindig, kérdéseket, észrevételeket szeretettel várok, akár itt a kommentekben, akár e-mailben. A következő slow-chinese lecke hamarosan érkezik!

Jó hír az angolul nem beszélő tanulók számára: hamarosan újabb nyelvgyakorlási lehetőség lesz elérhető magyarul. Ami még jobb, ingyenesen! 

Korábban a Facebook csoportban már ajánlgattam a slow-chinese oldalt, ahol rövid szövegeket lehet olvasni-hallgatni ingyen, az anyag kifejezetten tanulók számára készült, korlátozott szókinccsel és lassan felolvasott szövegekkel. Én nagyon hasznosnak találom az oldalt, főleg mert gyakran foglalkozik kortárs témákkal, például aktuális hírekkel vagy új internetes kifejezésekkel.

Mivel a magyar tanulók számára folyamatos probléma a magyarul elérhető tananyagok szűkössége, ezért kapcsolatba léptem a slow-chinese oldal készítőivel, és megegyeztünk arról, hogy együttműködünk, aminek eredményeképpen az angol fordítás mellett ezentúl magyar változat is megjelenik majd az oldalon az új leckéknél. 

Elképzelésem szerint azonban nem állunk meg ennyinél, hanem minden új leckével együtt egy újabb blogbejegyzést is tervezek itt publikálni, ahol további kiegészítő információkat adok a szöveghez, akár egy-egy zűrösebb nyelvtani szerkezet kibogozásával, akár az aktuális hír hátterének bővebb magyarázatával. Ugyancsak itt a blogon lehetőség lesz kérdéseket is feltenni az adott leckével kapcsolatban.

A fordításaim nem lesznek művészi igényűek, ezt előrebocsátanám, mivel a fő célom az, hogy a nyelvtanulásban segítsem az olvasót, ezért igyekszem a magyar fordítást a lehető legközelebb tartani az eredeti szöveg szerkezetéhez. Ebből következően a magyar fülnek zavaróan sok szóismétlést, vagy szokatlan szerkezeteket is benne hagyok a fordításban, hogy a tanulóknak minél egyszerűbb dolga legyen.

Az első magyar fordítást is tartalmazó lecke holnap, március 16-án fog élesedni a tervek szerint, én is ekkor fogom posztolni a vonatkozó bejegyzésemet. Remélem, ezzel a kis gesztussal segíthetem a magyar nyelvű tanulókat hogy minél több forrásból származó szövegekhez jussanak hozzá. 

Mindenkinek jó tanulást, kérdéseket, észervételeket pedig szeretettel várom!

A legutóbbi bejegyzésben ígértem hogy beszélek az íratlan szabályok megértéséről. Mivel ez egy igen nagy téma, ezért sorozatindítónak szánom ezt az írást, valószínűleg így sem lesz rövid.

Nyelvtanulóknak, kínaiakkal üzletelőknek és a kínai kultúra iránt érdeklődőknek elengedhetetlen megismerkednie a kínai társadalom két nagyon fontos gondolatával, ezek a harmónia és az "arc". Szinte minden olyan esetben amikor külföldiként értetlenül állunk egy általunk értelmetlennek/logikátlannak tűnő viselkedés előtt, a harmónia és az arc elvének ismerete segíthet megmagyarázni a helyzetet.

Beszéljünk először az "arc"-ról!

Az arc, 面子 miànzi, vagy 脸 liǎn az egyén társadalomban elfoglalt pozícióját jelzi, pontosabban a mások által érzékelt pozícióját. Ennek nem sok köze van a belső értékekhez, ám annál inkább kapcsolódik a külsőségekhez. Van aki öltönyhöz hasonlítja az arc koncepcióját, mondván ez az, ahogy mások látnak minket, és ez az ami alapján eldöntik, hogyan viszonyulnak hozzánk. A kínai társadalomban rendkívül fontos szerepet kap a hierarchia (ez is a harmónia fenntartásának egy módja) és az arc a hierarchiában elfoglalt helyzet mutatója. Az életkor, a hírnév, a hatalom és persze a pénz mind növelik az arcot. Sőt, ezen dolgok illúziója is, ezért van az, hogy sok kínai messze valós anyagi lehetőségei fölött vesz autót, telefont, márkás ruhát. Fontos látni, hogy ez nem csak hiúsági kérdés, mert az ilyen külsőségek valóban meg tudják változtatni az egyén környezetének viselkedését.

Külföldiként nekünk is tisztában kell lenni az arc működésével, mert bár többet elnéznek nekünk, de mivel ez egy rendkívül érzékeny téma, nagyon könnyű súlyos hibákat elkövetni, és ez személyes vagy üzleti kapcsolatokat tehet tönkre.

Ha harmonikus kapcsolatot szeretnénk felépíteni valakivel (főleg ha üzleti kapcsolatról van szó, vagy a hierarchiában magasabban álló személyről) akkor "adnunk kell arcot", vagyis erősíteni a másik fél társadalmi pozícióját. A legegyszerűbb módja ennek a vacsorameghívás illetve ajándékozás. A másik fél dícsérete, lehetőleg nyilvánosan, valamint szívességek teljesítése is szintén megszokott módszerek. A formális udvariasság szintén elengedhetetlen!

Bármilyen konfrontáció, konfliktus az arc vesztését jelenti, többnyire minden résztvevő számára. Az arc megőrzése sokkal fontosabb mint az őszinteség - ezt az álláspontot nyugati fejjel nem feltétlenül egyszerű megérteni. A nyílt kritika kifejezetten udvariatlan dolognak számít, különösen ha mások jelenlétében történik. Éppen ezért ha elkerülhetetlen hogy valakinek negatív dolgokat mundjunk, nagyon fontos hogy négyszemközt, és a lehető legnagyobb körültekintéssel tegyük. Ugyanez vonatkozik a visszautasítás minden formájára is, még ha olyan banálisnak tűnő dologról is van szó mint egy vacsorameghívás, ahol előre tudod, hogy aznap külföldön leszel vagy éppen az esküvőd van. Még ilyenkor sem jó ötlet egyértelmű nem-mel felelni. Érdemes megpróbálni kibújni az azonnali válaszadás alól, de ha ez nem megy, akkor a helyszínen beleegyezni majd később diszkréten lemondani még mindig sokkal elfogadhatóbb viselkedés, mint a nyílt viszzautasítás. Bár ez sok külföldi számára nem csupán érthetetlen vislekedés, hanem az őszinteség hiánya miatt egyenesen visszatetsző, mégis fontos megértenünk, hogy az arc rendszerének logikája szerint ilyenkor igazából figyelmesek és udvariasak vagyunk, mivel elkerüljük hogy valakit kínos helyzetbe hozzunk.

Ezek után talán nem meglepő, hogy az idulatos viselkedés szintén arcvesztést okozhat, nem csak az aktív fél, hanem az elszenvedő alany számára is. Az önuralom elvesztése gyenge akaraterőt és az önkontroll hiányát jelzi, vagyis még ha valakinek elméletileg igaza is van egy vitában, ha ingerültté válik akkor arcot veszt, és semmiképpen nem kerülhet ki győztesként a szituációból. Ráadásul a nyílt konfrontáció nyilvánvaló tiszteletlensége a másik ember presztízsét is rombolja, így kétszeresen is modortalannak számítunk.

Az arcvesztés másik, kevésbé nyilvánvaló módja az, amikor valaki olyan helyzetbe kényszerül, ahol alkalmatlannak tűnik, például nem képes megfelelően kifejezni magát egy idegen nyelven. Kínában járó tanulók gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy a helyiek akkor sem beszélnek hozzájuk kínaiul, amikor az angoljuk minimális. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy így próbálják a saját arcukat erősíteni ("nézd, beszélek a külföldihez!") de az is benne van a pakliban hogy a hiányos kínai tudásunk közszemlére tételének "szégyentől" próbálnak megóvni minket.  

Természetesen ez az udvariassági kötéltánc inkább formális kapcsolatokban fontos, az utcán szembejövő idegenekkel szemben nem feltétlenül kell alkalmazni. Barátok között radikálisan lecsökken az erre fordított energia, olyannyira hogy néha az az érzésünk támad, a kínaiak azzal viselkednek a legudvariatlanabbul, aki a legközelebb áll hozzájuk - holott a formalitás hiánya ebben az esetben éppen a kapcsolat erősségét jelzi. Ezért van az, hogy a kínai családtagok között nem szokás a "légy szíves" vagy a "köszönöm" használata. Ennek a "kifordított" logikának a megértése komoly kihívást jelent a külföldiek számára, még akkor is ha az arc elmélete nem idegen számukra.

Nézzünk pár gyakori kifejezést az arcról:

给面子 gěi miànzi -- "arcot adni", olyan módon cselekedni, hogy az egy másik embert pozíciójában megerősít, vagy jó színben tüntet fel
丢脸 diūliǎn — "arcot veszíteni", helytelen viselkedés vagy kudarc, a jó hírnéven esett csorba
不要脸 búyào liǎn — "nem akarni arcot" szégyenteljes viselkedésre mondják



További magyar nyelvű írások az arcról:

http://elib.kkf.hu/edip/D_14588.pdf

http://www.asziv.hu/archivum/2013/februar/alapgondolat/kapcsolatepites-kinaban


Remélem, ez az írás segít egy kicsit jobban megérteni ezt a fontos jelenséget ami alapvetően határozza meg a kínai társadalom és a társas kapcsolatok működését. A következő posztban a harmóniát fogjuk hasonló módon górcső alá venni.

Az előző posztban igyekeztem eloszlatni pár tévhitet a kínai nyelv "nehézségével" kapcsolatban. A mostani írásban pedig arról szeretnék beszélni ami szerintem a valós kihívást jelenti a kínaiul tanuló számára. 

Az első dolog amiről említést kell tennünk, az természetesen a nyelvtanulás "technikai" része: maga a nyelv, mint jelrendszer. A legtöbb írás, ami a kínai nyelv tanulásával foglalkozik, kizárólag erre az aspektusra fókuszál. Érthető is, hiszen ez maga "A nyelv", kiejtéssel, hangsúlyokkal, írásjegyekkel együtt. Igen, a nyelvet megtanulni nem rövidtávú elfoglaltság, de messze nem lehetetlen. Arról, hogy a magyar anyanyelvű tanulónak mi nehéz és mi könnyebb a kínai nyelvben, már mások írtak, én most szeretném ezt az egész nyelvtanulás dolgot egy kicsit tágabb kontextusba helyezni. Mert tudni a szavakat, írásjegyeket, hangsúlyokat, még nem jelent teljes tudást.

Az alapok megtanulása természetesen fontos, de a munka nem ér véget a 3-4000 írásjegy megtanulásával és a nyelvtanilag helyes mondatok felépítésének képességével. Sőt, az igazi munka talán csak itt kezdődik. Mert a nyelv csupán eszköz, gondolatok, jelentések hordozója, de ahogy ez az eszköz, a kínai nyelv erősen különbözik a mi eszközünktől, nyelvünktől, ugyanúgy a közvetíteni szánt gondolatok sem egyformák. Minden nyelv az adott kultúrában gyökerezik, a kínaira ez talán különösen igaz. Rengeteg kifejezés, fogalmazásmód mutat világszemléletbeli különbségekre, amik megértése és főleg elsajátítása kihívás lehet a tanuló számára. Például itt van az idő fogalma: a mi nyugati világunkban ha az időt vizuálisan akarjuk elképzelni, általában egy vízszintesen futó vonalra gondolunk. A kínaiaknál az idő függőlegesen mozog, azok az időhatározó kifejezések amelyek a "korábbi" illetve a "későbbi", "utáni" értelmet jelölik (pl. olyan kifejezésekben mint a "múlt hét" és "jövő hét") helyhatározóként is működnek, és olyankor az értelmük "fölött", "rajta valamin", illetve "alul","valami alatt". Ezekhez a különbségehez ugyanúgy hozzá kell szokni, mint az írásjegyek meghatározott vonássorrendjéhez, a jó hír viszont az, hogy idővel ugyanolyan automatikussá is válnak.

A végére hagytam a legnehezebb dolgot, ami az én véleményem szerint a legnagyobb kihívás a kínaiul tanuló számára, ez pedig nem más mint a társadalmi érintkezés íratlan és gyakran kimondatlan szabályai. Ezeket a szabályokat megtanulni nehezebb, mint a nyelv technikai aspektusait, elsősorban azért, mert erről nincsenek tankönyvek és a tanárok sem sokat beszélnek róla. Ugyanakkor létfontosságú, hiszen ez határozza meg a személyes kapcsolatainkat az anyanyelvű beszélőkkel. Külföldiként általában nagyfokú udvariassággal fogadnak minket a kínai társadalmak (személyes kapcsolatokról beszélek, nem az átlagos utcai ismeretlenekről, ha jártál már Pekingben vagy Shanghaiban, akkor tudod a különbséget), ami kezdetben sokat segíthet a beilleszkedésben, később azonban problémákat okozhat. Ugyanis kívülállóként természetes, hogy időnként hibákat követünk el,megszegjük az íratlan szabályokat, amiket nem is ismerünk. Ám míg a nyelvi botlásainkat adott esetben szívesen kijavtják, jó eséllyel senki nem fog minket figyelmeztetni ha véletlenül udvariatlanok voltunk. Mivel a hagyományos kínai értékrend szerint a harmónia mindennél fontosabb (erről bővebben majd egy másik írásban), mindenféle nyílt konfrontáció udvariatlanság, és bármi áron kerülendő. Vagyis akkor is mososlyogni fognak rád, ha éppen vérig sértetted az egész családjukat, később meg nem fogod érteni, miért nem hívnak többet, mikor legutóbb is olyan jót beszélgettetek. Hacsak nincsen óriási szerencséd és egy brutálisan őszinte kínai barátod aki rámutat a hibákra, rendkívül nehéz megtanulni a szabályok szerint játszani.

Az én személyes tapasztalatom az Ázsiában töltött évek alatt azt mutatja, hogy a társadalmi normák ismerete legalább annyira fontos a beilleszkedésben mint a nyelvtudás. Bár az első időkben mindenki udvarias és segítőkész, de hosszabb távon bizony elvárják, hogy "kínaiként" viselkedjünk. Hogy akkor ezt hogyan lehet megtanulni? A következő poszban megosztok pár tippet, ami nekem hasznos volt.