Az eredeti cikk itt érhető el.

Bár a holdújévet már magunk mögött hagytuk, ez a kis szöveg az ünnep egy érdekes aspektusát mutatja be, ami többnyire kimarad a tankönyvekből.

Azt ugye mindenki tudja, hogy ilyenkor összejön a család apraja-nagyja, és főleg a sokmilliónyi migráns munkás és otthonától távol tanuló diák számára ez az egyetlen alkalom az évben hogy találkozzanak a rokonokkal. Ilyenkor aztán nincs menekvés, a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik igyekeznek "behozni" a lemaradást, és alaposan kifaggatni az ifjabbakat tanulmányaikról, körülményikről, terveikről. Ez bár eredetileg a törődés kifejezésének módja, ám könnyen "félrecsúszhat" a társalgás, ha az adott fiatal elképzelései nem passzolnak a gyakran jóval konzertavtívabb idősebb rokonok világnézetébe. Ez az ellentét különösen éles lehet, ha a fiatal kisvárosi, vagy vidéki családjához tér haza nagyvárosi egyeteméről vagy munkahelyéről. 

A leggyakoribb kérdések természetesen az iskolai előmenetelről, munkakeresésről, illetve a családalapításról szólnak. Mivel a kínaiak társadalmában a család az alapvető egység, nem az egyén, ezért egy fiataltól elvárják, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és olyan életet építsen magának, amivel a család többi része is egyetért. Például a szülők iránti kötelességnek számít a családalapítás, amit minél előbb illik abszolválni, természetesen gyerekkel, konzervatívabb körökben lehetőleg fiúgyerekkel. 

A nagyvárosokban, modern, gyakran nemzetközi környezetben tanuló-dolgozó fiataloknak komoly problémát okozhat hogy a városias életmódjuk, gondolkodásmódjuk és döntéseik nem nyerik el a hagyományosabban gondolkodó idősebb családtagok egyetértését. És bár az év nagyrészében eléggé messze vannak egymástól ahhoz, hogy a fiatal viszonylag szabadon élje az életét. ám a holdújévi ünnepek alatt bizony nem menekülhet a teljes rokonság keresztkérdései elől. Érthető, ha ilyen körülmények között az újévi hazalátogatás nem annyira várva-várt esemény, semmint nyomasztó kötelesség, amin igyekeznek hamar túllenni. 

Néhány érdekesebb kifejezés:

尴尬       gāngà       kínos, zavarba ejtő, kellemetlen


晚辈      wǎnbèi       "későbbi generáció", fiatalabb korosztály

长辈      zhǎngbèi    "idősebb generáció", idősebb korosztály


相亲      xiāngqīn      "vakrandi", többnyire családtagok, ismerősök által szervezett találkozó, bár újabban     társközvetítő cégek szolgálatai is elérhetőek. Az ilyen talékozók célja mindig a megfelelő leendő házastárs megtalálása

Remélem, sikerült valami újat,hasznosat tanulni evvel a leckével is. Mint mindig, kérdéseket, észrevételeket szeretettel várok, akár itt a kommentekben, akár e-mailben. A következő slow-chinese lecke hamarosan érkezik!

Jó hír az angolul nem beszélő tanulók számára: hamarosan újabb nyelvgyakorlási lehetőség lesz elérhető magyarul. Ami még jobb, ingyenesen! 

Korábban a Facebook csoportban már ajánlgattam a slow-chinese oldalt, ahol rövid szövegeket lehet olvasni-hallgatni ingyen, az anyag kifejezetten tanulók számára készült, korlátozott szókinccsel és lassan felolvasott szövegekkel. Én nagyon hasznosnak találom az oldalt, főleg mert gyakran foglalkozik kortárs témákkal, például aktuális hírekkel vagy új internetes kifejezésekkel.

Mivel a magyar tanulók számára folyamatos probléma a magyarul elérhető tananyagok szűkössége, ezért kapcsolatba léptem a slow-chinese oldal készítőivel, és megegyeztünk arról, hogy együttműködünk, aminek eredményeképpen az angol fordítás mellett ezentúl magyar változat is megjelenik majd az oldalon az új leckéknél. 

Elképzelésem szerint azonban nem állunk meg ennyinél, hanem minden új leckével együtt egy újabb blogbejegyzést is tervezek itt publikálni, ahol további kiegészítő információkat adok a szöveghez, akár egy-egy zűrösebb nyelvtani szerkezet kibogozásával, akár az aktuális hír hátterének bővebb magyarázatával. Ugyancsak itt a blogon lehetőség lesz kérdéseket is feltenni az adott leckével kapcsolatban.

A fordításaim nem lesznek művészi igényűek, ezt előrebocsátanám, mivel a fő célom az, hogy a nyelvtanulásban segítsem az olvasót, ezért igyekszem a magyar fordítást a lehető legközelebb tartani az eredeti szöveg szerkezetéhez. Ebből következően a magyar fülnek zavaróan sok szóismétlést, vagy szokatlan szerkezeteket is benne hagyok a fordításban, hogy a tanulóknak minél egyszerűbb dolga legyen.

Az első magyar fordítást is tartalmazó lecke holnap, március 16-án fog élesedni a tervek szerint, én is ekkor fogom posztolni a vonatkozó bejegyzésemet. Remélem, ezzel a kis gesztussal segíthetem a magyar nyelvű tanulókat hogy minél több forrásból származó szövegekhez jussanak hozzá. 

Mindenkinek jó tanulást, kérdéseket, észervételeket pedig szeretettel várom!

Általános közhiedelem, hogy a kínai nyelv nehéz. Mert ugye csak ránézünk arra a sok krikszkraszra ami úgy néz ki, mintha fura bogarak mászkálnának a papíron és arra gondolunk: hogyan lehet ezt megérteni? És hogyan lehet ezt megtanulni?

Pedig a kínai is csak egy nyelv, és mint minden egyéb nyelv, megtanulható. Az agyunk arra van drótozva, hogy nyelvet tanuljon, ha a feltételek adottak, akkor a "tanulás" bizony megtörténik - erőfeszítés nélkül!
Való igaz, a kínai nyelv rendszere kevésbé hasonlít a magyarra, mint mondjuk az európai nyelvek. De ez nem jelenti azt hogy reménytelen lenne a tanulás.

Annak, hogy hajlamosak vagyunk a kínait "nehéz" nyelvnek elkönyvelni, kulturális okai is vannak. Egyrészt történelmileg igencsak el voltunk szigetelve a Középső Birodalomtól egészen pár évtizeddel ezelőttig, így a kínai nyelvvel, kultúrával való foglalkozás szokatlan, különc dolognak számított. Még nincs húsz éve hogy elkezdtem tanulni a nyelvet, de akkor még tényleg csodabogárnak tartották a hozzám hasonlókat. Ahogy telnek az évek és Kína világpolitikai pozíciója változik, egyre "indokoltabbá" válik a kínai tanulás,és ahogy egyre többet hallunk, olvasunk az országról, úgy válik egyre megszokottabbá, közelibbé. A kínaiul tanuló többé nem csodabogás, hanem "gondol a jövőjére".

Másrészt pedig ott van a fizikai különbözőség kérdése. Mivel a kínaiak kevésbé hasonlítank ránk mint mondjuk a norvégok, ezért hajlamosak vagyunk a nyelvet és a kultúrát is "idegenebbnek" tekinteni. Ennek a jelenségnek ékes bizonyítéka, hogy amikor a szakdolgozatomhoz Amerikában dolgozó, nem anyanyelvű kínai tanárokat kérdeztem arról, hogy milyen előítéletekkel találkoznak a munkájuk során, az egyik dolog amiről sokuk beszámolt, hogy az iskolai vezetés illetve a szülők sokkal könnyebben kérdőjelezték meg az ő szakmai kompetenciájukat mint az európai nyelveket tanító, de hasonlóan nem anyanyelvű kollégáikét. Én is gyakran találkozom a meglepett kérdéssel: kínai tanár? De hiszen te nem vagy kínai! Valóban nem, de ez nem jelenti azt hogy nem tudhatok kínaiul! (a nem-anyanyelvű tanárokról majd egy másik bejegyzésben, nagy vesszőparipám, a szakdolgozatomat is erről írtam Tajvanon) Érdekes módon azon senki sem csodálkozott, hogy egy ideig angolt tanítottam Tajvanon, pedig nemcsak kínai nem vagyok, de amerikai sem.


Remélhetőleg ez az előítélet is hamarosan elhalványul ahogy világszerte egyre több egyetem és más iskola indít kínai tanfolyamokat és egyre több "külföldi" a világ minden tájáról kezd kínaiul beszélni. 


A kínaiak egy része is szereti a nyelvet, mint kulturális örökségüket, a kínai emberek kizárólagos tulajdonának tekinteni. Az ilyen emberek a kezdő nyelvtanulóval nagyon segítőkészek, szívesen elmagyaráznak bármit, viszont a folyékonyan beszélő külföldit előszeretettel emlékeztetik ismeretei határaira, rámutatva, mennyi mindent nem tud. A tajvani éveim alatt volt egy csoporttársam Texasból, aki hosszú évek óta kimerítő kutatásokat folytatott a klasszikus kínai nyelv különböző területein, konferenciákon prezentált, szaktudása vetekedett az anyanyelvű kollégáival. Mégis, nagyon sokszor megkérdőjelezték a hitelességét, gyakran a klasszikus kínaiban teljesen járatlan emberek, pusztán azon az alapon, hogy anyanyelvi beszélőként nekik van igazuk.


De mindezek ellenére a kínai nem "nehéz". Mi mind gond nélkül sajátítottuk el a magyart, pedig az is "nehéz" nyelv, csak ezt akkor nem tudtuk. A kínai ugyanúg megtanulható. Természetesen a nem megfelelő tanulási/tanítási módszer megnehezítheti a dolgunkat, de ez nem a nyelv hibája. A neten körülnézve egyre több kínai nyelvvel foglalkozó blog, youtube csatorna és egyéb oldal szerzője nem anyanyelvű kínai, akik mégis magas fokon képesek voltak elsajátítani ezt a nyelvet. Vagy akár itt vagyok példának én is: húszévesen kezdtem, és eljutottam addig, hogy megírtam és megvédtem a szakdolgozatomat kínaiul. És nem tervezem, hogy ennyinél megállok. Ha nekem sikerült, akkor neked is menni fog. 

         Bár ez az első blogbejegyzésem, ez mégsem egy igazi "indulás" abból a szempontból, hogy tanárként már jó ideje funkcionálok. Mégis, van néhány olyan aspektus a munkámban ami indokol egy efféle "újrakezdési" posztot. 

         A legfontosabb fordulat, hogy elkezdtem a TPRS magánóráimat néhány hete, és egyelőre több mint elégedett vagyok a visszajelzésekkel. (ha nem tudod mi a TPRS, bővebben olvashatsz róla a Nyelvtanulásról oldalon, illetve ha kérdésed van, küldj egy üzenetet!) Eddig csak a hagyományos módszereket használtam a netes óráimon, mert bár már több, mint egy éve beleszerettem a TPRS-be és folyamatosan tanulok róla, idáig nem éreztem elég magabiztosnak magamat ahhoz, hogy az online magánórákon is bevessem ezt az alapvetően tantermi környezetre kifejlesztett módszert. De miután idén novemberben részt vettem Terry Waltz workshop-ján Chicagoban, úgy döntöttem, elérkezett az idő. Így hát belevágtam, bár a kihívás nem kicsi, mivel a TPRS még meglehetősen új, és nincs "bevett módszer" az internetes órákon való használatára, vagyis nekem kell majd kitalálnom, hogy mi hogyan fog (remélhetőleg) működni.

        Mielőtt "hivatalosan" belevágtam volna az online TPRS-be, először természetesen futottam néhány kísérleti kört. Például megkértem néhány fórumozót a chinese-forums.com oldalról, hogy legyenek a kísérleti nyulaim, cserébe az ingyenes magánóráért. Közülük az egyik egy 65 éves hölgy Londonból, aki hosszú évek óta tanul kínaiul, csak úgy a saját örömére. Ő az első, mindössze félórás "próbaüzem" után ezt az üzenetet küldte nekem a fórumon:

        "Ez a módszer nagyon energikus, a fejlődéssel, tanulással kapcsolatos bizonytalanságomról meg is feledkeztem. Az is jó érzés, hogy ráébredtem: ez egy tanulási folyamat, és nem kell elvárnom magamtól hogy mindent elsőre tökéletesen csináljak."

         Az ilyen visszajelzések jelentik a legnagyobb hajtóerőt számomra, amikor hasonló üzeneteket hallok-olvasok. Ez az amiért érdemes órákat tölteni egy 45 perces leckére való felkészüléssel, napokat agyalni egy új lecke felépítésén, vagy egy fél napot a gép előtt tölteni hogy egy párperces animációs videó elkészüljön.

      Szóval az eddigi tapasztalatoknak köszönhetően egyre magabiztosabb vagyok és egyre inkább meggyőződésem, hogy jó utat választottam. A TPRS Magyarországon még nem nagyon ismert, én neten keresgélve csak egy nyelviskolát találtam ahol nagolt tanítanak ezzel a módszerrel, és semmi mást. Remélem, a munkámmal hozzájárulhatok ennek az elképesztően hatékony rendszernek a terjesztéséhez, és még több ember tapasztalhatja meg hogy nyelvet tanulni nem feltétlenül jelenti szabályok bemagolását vagy sokórás házi feladatokat. Hogy akkor pontosan mit is jelent? A következő posztban elmesélem, hogy néz ki egy TPRS óra nálam!