Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke témája a kínai harcművészet, és azon belül Bruce Lee élete és munkássága. Bruce Lee kínai neve 李小龙, "Li kis sárkány", de a fordításban a nyugaton ismertebb angol nevet használtam. Bár Bruce Lee valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy általa és filmjei által a kínai kung fu világszerte ismert és népszerű lett (még akkor is ha a kung fu-t gyakran összekeverték a japán karatéval, ahogy az nálunk is történt) ugyanakkor a hagyományos harcművészek köreiben nagyonis megosztó volt a személye. Számos tradíciót rúgott fel ugyanis, amikor "idegeneknek", vagyis nem kínaiaknak is tanította a kung fu-t, illetve amikor a különböző stílusok technikáit a saját ízlése szerint ötvözte, ezért sokan egyenesen a hagyományos harcművészetek árulójának tekintették. 

A szövegben említett saját stílusát a putonghua szerinti kiejtéssel írtam jie quan dao-nak, de valójában az irányzat a jeet kun do néven vált ismertté (a kantoni kiejtés szerint, ami a hongkongi filmvilág nyelve).

A szövegíró nem teljesen pontos, amikor Jet li és Jackie Chan megjelenését azonos ídőre teszi, mivel Jackie Chan jóval régebben a pályán van, sőt statisztaként felbukkan Bruce Lee filmjeiben is. A Sárkány halálát követő időben a hongkongi filmstúdiók kétségbeesetten kerestek valakit, aki betöltené az általa hagyott űrt, számtalan hasonló filmet forgattak, de természetesen az utánzatok messze nem lettek olyan sikeresek, mint az eredeti. A korai Jackie Chan filmek között is akad olyan, ahol érezhető a próbálkozás, de szerencsére Jackie hamar rájött, hogy az ő stílusa teljesen más. Jet Li pedig jóval később jelent meg a színen, miután számos wushu versenyt megnyert. És akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi is a wushu.

A szövegíró kvázi egyenlőségjelet tesz a kung fu és a wushu közé, de akit egy kicsit is érdekel a téma, az tudja, hogy ez csak részben igaz. A kung fu a kínaiban egy nagyon tág fogalom, és nem kizárólagosan harcművészeti értelemben használják, a kung fu arra utal, amikor valaki sok munkával tökéletesíti a képességeit - ez lehet akár a kalligráfia vagy a főzés is. Amikor a harcművészetekre használjuk, akkor is szinte mindent magába foglal ami "verekedéssel" kapcsolatos, számtalan külső és belső irányzatot. A wushu szó szerint harcművészetet jelent, ám az utóbbi évtizedekben egyre többet használják a kung fu "sport" változatára, ahol a valódi küzdelem kevésbé fontos, a technikák pedig formagyakorlatokká változtak, gyakran akrobatikus elemekkel fűszerezve, amit versenyeken mutatnak be a "sportolók". Ez az irányzat 1949 után indult, a kormány azon törekvésének részeként, hogy a hagyományos kínai kung fu-t népszerűsítse mint "tömegsport". 

A wushu sokkal inkább sport, mint harcművészet, és Kína nagyon igyekszik, hogy a wushu bekerüljön az olimpiai sportágak közé, egyelőre sikertelenül. Mindazonáltal ez a törekvés is jól mutatja, hogy a wushu, bár a hagyományos kínai harcművészeteken alapul, azonban szellemiségében teljesen más, mint a tradicionális kung fu.

Ahogy eddig is, szívesen várok kérdéseket, észrevételeket!

Szeretnél még többet tudni? Jelentkezz be egy ingyenes próbaórára, vagy tedd fel a kérdésed itt!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Mivel késve küldtem el a fordítást, ezért nem tudom, mikor fog a honlapon megjelenni, a biztonság kedvéért bemásolom ide is:

Minden év júniusában álmodom a gaokao-val, van amikor azt hogy elfelejtem vinni a vizsgaengedélyemet, van amikor azt hogy nincs nálam toll,  nagyon kétségbe vagyok esve, egyre csak sírok, aztán felébredek.  Régi osztálytársakkal beszélgetve rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen aki a gaokao-ról álmodik. Számunkra a gaokao az ifjúkori emlékek kitörölhetetlen része.

Amerikába érkezésem óta egy privát lánygimnáziumban tanítok kínait, ahol sok diák készül egyetemre jelentkezni, és időnként megérdezik, hogy a kínai iskolások hogyan juthatnak be az egyetemekre, milyen anyagokból kell felkészülniük. Egyszer egy különórát is tartottam ahol a gaokao-ról beszéltünk.

Kínában az általános iskola többnyire öt vagy hat év, a középiskola pedig három év alsó- és három év felső-középiskolából áll. A gaokao többnyire a felső középiskola harmadik évének júniusában van, évente csak egyetlen alkalommal. Ha valaki lemarad vagy megbukik, akkor csak a következő év júniusában próbálhatja újra. Ezért a vizsgázó középiskolások csak „fekete június”-nak hívják ezt az időszakot.

Amerikával ellentétben Kínában az egyetemi jelentkezéshez nem kell ajánlólevél vagy jelentkezési lap. Leginkább csak a gaokao eredményekre van szükség.  Emiatt a nyomás miatt az sok iskolában a tanárok a felső középiskola első két évében leadják a gaokao teljes anyagát. A harmadik évben aztán csoportokra osztva gyakorolnak, próbavizsgákat csinálnak.

Mivel a verseny rendkívül éles, sok tanuló az iskolai órai munkán kívül még különórákra is jár. Egy film is bemutatja a a gaokao-s diákok és tanárok életkörülményeit, akit érdekel, megkeresheti, a címe „Qingchunpai”, a Youtube-on megtalálható.

Ha valakinek van különleges tehetsége, például a szépművészetek, zene, tánc, hangszerek vagy sport terén, ők egy kicsit könnyebben vehetik a dolgot, mert az egyetemek gaokao-követelménye az ő esetükben valamivel alacsonyabb.

Az utóbbi két évben a gaokao megváltozott, néhány egyetem ugyanis összefogott, és előre elkezdtek tanulókat keresni, interjúztatni, stb. Néhány kiemelkedő tanuló számára járható ez az út, nekik többnyire az iskolavezető ajánlólevelére is szükség van.

Kínában ha pekingi lakos vagy, akkor a Peking Egyetemre vagy a Qinghua egyetemre kicsit könnyebben bejuthatsz, mint a máshol lakók. Mivel a pekingi egyetemekre jelentkező pekingiek száma nagyobb, ezért az ilyen {máshonnan érkező diákok} felvételi aránya még kisebb. Ezért az ugyanarra az egyetemre más-más tartományból jelentkező diákok számára a bejutás nehézsége nem egyforma.

Sokan éppen ezért mennek Pekingbe, Shanghaiba, hasonló helyekre dolgozni, lakást venni, hogy megkapják a helyi hukou-t [hivatalos lakcím regisztráció] hogy a gyerekeik később jobb oktatásban részesülhessenek.

Ebből a szempontból a gaokao-ban előfordul egyenlőtlenség. Mégis nagyon sok ember számára a gaokao meglehetősen fair, ha valaki jól vizsgázik, akkor a családi háttértől függetlenül esélye lehet bejutni Kína legrangosabb egyetemeire.

Eddig a fordítás. 
A Gaokao 高考(gāokǎo) egy rövidítés, a teljes neve 普通高等學校招生全國統一考試, vagyis "általános felsőoktatási országos egyesített vizsga" vagy valami ilyesmi, nem tudok róla hogy lenne hivatalos neve magyarul.
A gaokao egyetlen vizsgával meghatározhatja valakinek a teljes további életét, ezért borzasztóan fontos. Nem csak a diákok élete forog évekig ekörül, hanem a hozzátartozók, tanárok számára is meghatározó. Minden évben a vizsga közeledtével megszaporodik a hírek száma amiben axtrém keményen készülő diákokról számolnak be (például a híres eset 2012-ből, amikor a tanteremben infúzióra kötött diákok képe bejárta az internetet, cikk itt), a vizsga után pedig csillogó sikersztorik és családi drámák olvashatók, mint például az a diák aki a családjától távol készült a gaokao-ra, és aki elől hetekig eltitkolták a nagymamája halálhírét, nehogy ez megzavarja a felkészülésben.


A kínai oktatási rendszer, talán a klasszikus császári vizsgák nyomán járva, vizsgák rendszerére épül. Az utóbbi időben egyre több kritika éri ezt a rugalmatlan, személytelen rendszert, ahol a diákok gyakorlatilag a vizsgázás tudományát sajátatják el és gyakorolják, ami rengeteg magolást és vizsgázási stratégiát jelent, azonban az értelmezés, önálló kritikus gondolkodás képessége teljesen háttérbe szorul. Így a gaokao-ra való készülés nagyrésze is gépies biflázás, ahol az anyag megértése, való életben való alkalmazása lényegtelen, az egyetlen cél a vizsgalap helyes kitöltése. Nem csoda ha ez a fajta stressz a vizsga fontosságával együtt hatalmas terhet ró a tanulókra.


Ahogy a lecke szövegében is említésre került, a gaokao sok esetben nem ad egyenlő esélyt mindenkinek, részben földrajzi szabályozások miatt, részben pedig a közoktatás egészében jelenlevő egyenetlen forráseloszlás miatt - vagyis ugye ahol több a pénz, ott jobb az oktatás és a diákok jobb esélyekkel indulnak. A vizsgát sok kritika éri, többnyire jogosan, az aránytalanságok és a túl nagy teher miatt. A vizsgaközpontú, rugalmatlan oktatási rendszer szimbólumaként sokan szeretnék ha a gaokao-t eltörölnék. Viszont az is tény, hogy egyelőre senki nem tud jobb megoldást, így a gaokao valószínűleg egy darabig még a helyén marad.

A leckében említett film itt nézhető meg.
Egy angol nyelvű dokumentumfilm a vizsgára készülő diákokról pedig itt.

Kérdéseket, észrevételeket továbbra is szívesen várok!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Mivel valamilyen oknál fogva a magyar fordítás még nem jelent meg a slow chinese oldalán, ezért bemásolom ide:

A „qingchunpian” olyan film vagy tévésorozat, aminek fő témája az ifjúság, többnyire iskolai szerelmek történetei, illetve a szereplők iskola utáni élete.

Az utóbbi években az ilyen filmek egyre népszerűbbek Kínában. A legismertebbek: 《老男孩》 (2010),《那些年我们一起追过的女孩》(2011) , 《致我们终将逝去的青春》, 《小时代》(2013), 《同桌的你》,《匆匆那年》,《北京爱情故事》(2014) ,valamint az idei《何以笙箫默》és《左耳》. A nagynevű sztároknak és az alapos reklámkampányoknak köszönhetően ezek a filmek már a vetítések előtt nagy figyelmet kaptak.

Valójában ezeknek az ifjúsági filmeknek a története igen egyszerű, az operatőri munka sem különleges, és a költségvetés messze elmarad az akciófilmekétől. Azonban mivel a jelenetek könnyen keltenek szimpátiát a nézőkben, a saját iskolás éveikre és első szerelmükre emlékeztetve őket, ezért a „80 utániak” (1980 után születettek), sőt még a „90 utániak” is szívesen viszik moziba a párjukat vagy a barátaikat az ilyen filmekre.

1980 szeptemberében a kormány nyilatkozatot adott ki, amiben “javasolták hogy a házaspárok csak egy gyereket szüljenek” . Később a javaslatból kötelesség lett, ez a kínai egykepolitika. A nyolcvan utániaknak a szüleikhez képest jobb életkörülményeik voltak, jobb oktatásban részesülhettek, több új dologgal találkozhattak, ezért a fiatalkori emlékeik is értékesebbek számukra. Mostanra azonban ez a generáció már a társadalom része, és a munka és az élet számos nehézségével szembesülnek. A munkanap végeztével egy moziban ülve emlékezni az ifjúkori iskolás életre számukra kétségtelenül a lazítás egy jó módja.  Az hogy a film maga mennyire színvonalas, az már nem is annyira fontos.

Végezetül hadd osszak meg veletek egy dalt, amit én nagyon szeretek. A 《匆匆那年》című film azonos című főcímdala, Wang Fei énekli, remélem, nektek is tetszik majd.

(A dalszöveget nem fordítottam le, mivel nem vagyok műfordító, és nem tudtam volna értékelhető munkát végezni rajta)

Eddig a fordítás, és akkor jöjjön a hozzáfűzött kommentár:

A "nagynyomású" kínai társadalomban, ahol a munka és a család számtalan irányból érkező elvárással telepszik mindenkire, a "gondtalan ifjúság" romantikus-nosztalgikus világa különösen népszerű. Bár ha valaki kicsit is ismeri az oktatási rendszert, akkor valamivel nehezebben azonosul ezzel a múltba révedő rajongással, de a jelek szerint a felnőtt élet hétköznapi taposómalmából szemlélve mégiscsak paradicsomi állapotnak tűnik - valószínűleg az idő itt is megszépíti az emlékeket. Tény, hogy a jelennél egy-másfél évtizeddel korábban játszódó, a nézők nagyrésze számára személyes emlékeket felidéző filmek, sorozatok igencsak népszerűek. 

Nyelvtanulók számára is igen hasznosak lehetnek az ilyen filmek, mivel a családi viszonyokba, a gyereknevelés hétköznapjaiba enged bepillantást, illetve a közelmúlt társadalmáról tudhatunk meg többet. A nyelvezet többnyire egyszerű és természetes, nem régieskedő mint a kosztümös sorozatokban, vagy szuper-trendi és őrült gyors, mint a modern városi sorozatokban. Többnyire a történetvezetés is kellemesebb, mint a gyakran erőltetett, logikai buktatókkal nehezített zsáner-sorozatokban, szóval az én személyes véleményem szerint ez ilyen sorozatok a leginkább nézhető és élvezhető darabok. 

Az én kedvencem a nagysikerű tajvani sorozat 2009-ből, a 光陰的故事, a youtube-on is fent van, itt nézhető.

A leckében említett dal videója pedig itt nézhető meg. 

Azoknak pedig akik szeretnének "mazsolázni" az ilyen jellegű alkotások között, itt egy fórumbejegyzés a douban-ról, ahol a legnépszerűbbnek megszavazott darabokat listázta ki valaki (csak tajvaniakat). Jó szórakozást!

Az eredeti cikk itt érhető el.

A mai lecke egy nagyon fontos témával foglalkozik, ami a 孝 (xiào), a szülők iránti kötelező tisztelet. A magyar nyelvben hasonló kifejezés sincsen, ezért kicsit körülményes definiálni, ezért a fordításban meg is hagytam "xiao"-nak a jobb olvashatóság érdekében. Bár a lecke elmondja a leglényegesbb dolgokat, ha valakinek teljesen új ez a koncepció, akkor hasznosnak találhatja az alábbi összefoglalást.

A konfuciánus "tökéletes világ" egy szigorúan hierarchikus társadalom, ahol mindenkinek meg van szabva a pontos helye. A felül levők irányítják az alul levőket, az alul levők pedig engedelmeskednek. Ebben a világban a családi kapcsolatok és a társadalmi viszonyok nem válnak külön, ugyanazok a szabályok vezérlik őket: a magasabb rangú hivatalnokot ugyanolyan tisztelet illeti meg mint az idősebb családtagokat, illetve a családfő utasításainak is ugyanúgy kell engedelmeskedni mintha az a törvény szava lenne.

A családi és "civil" kapcsolatok ilyen összefonódása a nyugati ember számára szokatlan lehet, és a kultúrában járatlan külföldinek sok nehézséget okozhat a beilleszkedésben. 

A szülők, és kiterjesztve minden idősebb ember iránti tisztelet, csakúgy mint a többi konfuciánus elv, a harmónia fenntartását szolgálja. (A harmónia fontosságáról itt olvashatsz részetesebben) A "xiao"-nak azonban van egy másik fontos aspektusa is: a régi időkben a földművelő társadalomban a gyerekek nagy száma jelentette az "életbiztosítást". Mivel pénzbeli megtakarításuk, ingatlanjuk nem volt, a felnövő gyerekek gondoskodása vált az idősödő emberek egyetlen támaszává. Minél több gyerek (főleg ugye fiúgyerek) volt egy családban, a szülők annál inkább biztosak lehettek benne hogy idős korukban lesz aki eltartja őket és gondoskodik róluk. Ezért a szülőkről való gondoskodás a közmorál alapvető eleme lett, mindenki számára egyformán létező kötelesség.

Egyészen a mai napig, a "xiao" fontos része az egyes ember karakterének. A kínaiak úgy tartják, aki a saját szüleiről nem gondoskodik, aki a saját családtagjait nem tartja tiszteletben, az hogyan is lehetn képes másokkal szemben becsületesen, tisztelettel viselkedni? És bár már messze nem mindenre kiterjedően, de azért a mai fiatalok is követik a szülők útmutatását, sokkal inkább mint a nyugati családok gyermekei. 

A "harmónia mindenáron" alapelv és a "xiao" találkozásából érdekes helyzetek tudnak kialakulni, ami a mi számunkra furcsa, első ránézésre nehezen érthető. Például minden évben a holdújév közeledtével megjelennek a "bérelj barátot/barátnőt" szolgáltatások a neten, hogy a távoli városokban dolgozó, ünnepekre hazatérő fiatal kielégíthesse a türelmetlen szülők vágyát, miszerint "hazahozza" a leendő házastársat bemutatni. Ebben az esetben a hazugság, a hamis kapcsolat igazából a "xiao" megnyilvánulása, hiszen a fiatal mindent azért tesz hogy a szülei boldogok legyenek. 

Ebből is látható, hogy a "xiao" nem csupán a gyermekkorban fontos erény, hanem a kínai embereket végigkíséri egész életükön, főleg amíg a szülők életben vannak. Aki szeretné látni, hogyan működik ez a gyakorlatban, kínai ismerősök híjján a kínai családi tévésorozatokat nézheti, ugyanis ez a téma nagyon gyakran előkerül. 

Ha valakit bővebben érdekel a téma akkor ajánlom P. Szabó Sándor: A kínai erkölcs és a szülők tisztelete c. könyvét, ami a két vonatkozó klasszikus, "A szülőtisztelet könyve" és a "Huszonnégy példázat a szülőtiszteletről" fordítását tartalmazza. Ez utóbbi mű került említésre a slow chinese leckében is.

Ahogy máskor is, továbbra is szívesen várok kérdéseket, észrevételeket!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Sajnos az utóbbi hetekben túl elfoglalt voltam, ezért néhány lecke kimaradt, de remélem mostantól megint rendszeresen tudok majd fordításokat közölni. A mai szöveg elég érdekes témát boncolgat, a kínai címe 最有中国味道的词语, vagyis a "leginkább kínai ízű kifejezés". Az "íz" szó a kínaiban jóval tágabb jelentéssel bír mint a magyarban, magában foglalva olyan aspektusokat, mint a hangulat, illetve az érzés amit egy adott dolog a szemlélőben/hallgatóban kelt. 
A kifejezés többféle értelmezési lehetőségét jól mutatja a felmerült ötletek változatossága. A klasszikus értelemben vett kulturális tartalmú szavak, mint a Jiangnan vagy a "gongxi" a hagyományokra és a történelemre fókuszál, míg a "chengguan" és a "wumai" nemcsak az aktuális hétközapokra reflektál, de egyértelműen szatirikusan teszi. Hogy megkönnyítsem a kulturális háttérben kevésbé jártas tanuók dolgát, gyorsan nézzük végig a felvetett ötleteket. Bár a legfontosabb információkat már a fordításba is betűztem, itt most egy kicsit bővebben is tudunk róluk szót ejteni:

江南 jiāngnán - A Jangce (长江)folyótól délre eső területek, leginkább Jiangsu és Anhui tartományok déli, valamint Zhejiang északi részére utal, Kína talán legtermékenyebb területe, valamint természetileg is az egyik legszebbnek tartott, nem véletlenül jelenik meg gyakran az irodalomban is


恭喜 gōngxǐ - A leggyakrabban hasznlt kifejezés a gratulációra, használják esküvőkön, családi vagy hivatalos eseményeken egyaránt, de leggyakrabban holdújévkor. Olyankor a 恭喜发财 kifejezés a gratuláció mellett rögtön a jókívánságot is tartalmazza.


长安 cháng'ān - A mai Xi'an területén elhelyezkedő egykori főváros. A Jiangnan-hoz hasonlóan ez is a Tang-kori virágzó időszakra emlékeztet, a gazdag kulturális hagyományokra, de egyúttal egyfajta nosztalgikus "aranykorra" is lehet utalás


红颜 hóngyán - Szó szerint "piros orca" ami a szépséget szimbolizálja, szép fiatal lányokra mondják. 


拆迁 chāiqiān - Épület lebontása, a lakók kiköltöztetésével. A nagysebességű városiasodás és iparosodás miatt Kínában mindenhol látható ez a jelenség, amikor többnyire fejlesztési célokra kisajátított területekről kell a lakóknak elköltözniük, gyakran akaratuk ellenére. A probléma súlyát mutatja, hogy a jelenségnek önálló wikipédia-szócikket is szenteltek, (angolul itt olvasható) ami szerint a kilencvenes évek óta növekvő tendenciát mutat, és a vidéki területeken az általános elégedetlenség legfőbb oka, mivel gyakran mindenféle kompenzáció nélkül történik a területek kisajátítása. Erre utal a következő kifejezésünk is.


强拆 qiángchāi - Annyira új kifejezés, hogy a szótárak sem feltétlenül ismerik, a 强制拆迁, vagyis az "erőszakkal való kiköltöztetés és bontás" rövidített formája. A google képkeresőjébe bemásolva rengeteg megrázó példát lehet találni, szövegértés szükségessége nélkül.  


城管 chéngguǎn - Míg a bontások és kiköltöztetések inkább a vidéket érintik, a chengguan jelensége viszont a városokban látható. Ők a helyi kormányzat végrehajtó erői, nem rendőrök, de nem is egyszerű "közterület-felügyelők". 2001-2002-ben kezdődött a tevékenységük, aminek legfontosabb eleme az illegális utcai árusítás felszámolása. Nem meglepő módon ez számos konfliktust eredményezett, köztük végzeteseket is, ezért vált a chengguan a felesleges brutalitás és a hatalommal való visszaélés szimbólumává. Egy korábbi slowchinese lecke foglalkozott a chengguan témájával, itt lehet elérni.


北京 běijīng - Míg a főváros nevének említése utalhatna a gazdag történelmi és kulturális háttérre, ebben az esetben a szöveg azt sugallja, hogy itt valószínűleg ironikusan értendő, a majdnem állandó légszennyezési probléma miatt. Erre utal a következő kifejezés is.


雾霾  wùmái - A szmog egyre súlyosabb egészségügyi kockázatot jelent Kína számos területén, különösen Pekingben és környékén. Hivatalosan sokáig nem ismerték el, és most is érzékeny téma a kormányzat számára. Hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy az idén készült dokumentumfilm bár felkerült a kínai videómegosztó oldalakra, de aztán nagyon gyorsan el is tűnt onnan. A teljes film angol felirattal látható a youtube-on, ami Kínából viszont elérhetetlen.


Remélem, ez a pár sor hasznos volt a mai lecke könnyebb megértéséhez. Szokás szerint, kérdéseket és észrevételeket szívesen várok!

Az eredeti cikk itt érhető el.

Bár a holdújévet már magunk mögött hagytuk, ez a kis szöveg az ünnep egy érdekes aspektusát mutatja be, ami többnyire kimarad a tankönyvekből.

Azt ugye mindenki tudja, hogy ilyenkor összejön a család apraja-nagyja, és főleg a sokmilliónyi migráns munkás és otthonától távol tanuló diák számára ez az egyetlen alkalom az évben hogy találkozzanak a rokonokkal. Ilyenkor aztán nincs menekvés, a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik igyekeznek "behozni" a lemaradást, és alaposan kifaggatni az ifjabbakat tanulmányaikról, körülményikről, terveikről. Ez bár eredetileg a törődés kifejezésének módja, ám könnyen "félrecsúszhat" a társalgás, ha az adott fiatal elképzelései nem passzolnak a gyakran jóval konzertavtívabb idősebb rokonok világnézetébe. Ez az ellentét különösen éles lehet, ha a fiatal kisvárosi, vagy vidéki családjához tér haza nagyvárosi egyeteméről vagy munkahelyéről. 

A leggyakoribb kérdések természetesen az iskolai előmenetelről, munkakeresésről, illetve a családalapításról szólnak. Mivel a kínaiak társadalmában a család az alapvető egység, nem az egyén, ezért egy fiataltól elvárják, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és olyan életet építsen magának, amivel a család többi része is egyetért. Például a szülők iránti kötelességnek számít a családalapítás, amit minél előbb illik abszolválni, természetesen gyerekkel, konzervatívabb körökben lehetőleg fiúgyerekkel. 

A nagyvárosokban, modern, gyakran nemzetközi környezetben tanuló-dolgozó fiataloknak komoly problémát okozhat hogy a városias életmódjuk, gondolkodásmódjuk és döntéseik nem nyerik el a hagyományosabban gondolkodó idősebb családtagok egyetértését. És bár az év nagyrészében eléggé messze vannak egymástól ahhoz, hogy a fiatal viszonylag szabadon élje az életét. ám a holdújévi ünnepek alatt bizony nem menekülhet a teljes rokonság keresztkérdései elől. Érthető, ha ilyen körülmények között az újévi hazalátogatás nem annyira várva-várt esemény, semmint nyomasztó kötelesség, amin igyekeznek hamar túllenni. 

Néhány érdekesebb kifejezés:

尴尬       gāngà       kínos, zavarba ejtő, kellemetlen


晚辈      wǎnbèi       "későbbi generáció", fiatalabb korosztály

长辈      zhǎngbèi    "idősebb generáció", idősebb korosztály


相亲      xiāngqīn      "vakrandi", többnyire családtagok, ismerősök által szervezett találkozó, bár újabban     társközvetítő cégek szolgálatai is elérhetőek. Az ilyen talékozók célja mindig a megfelelő leendő házastárs megtalálása

Remélem, sikerült valami újat,hasznosat tanulni evvel a leckével is. Mint mindig, kérdéseket, észrevételeket szeretettel várok, akár itt a kommentekben, akár e-mailben. A következő slow-chinese lecke hamarosan érkezik!